Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

4. virág szervezkedése. 37 tói életképességgel le nem válhatik, az ősi sarj leszabadulását az anyáról a természet könnyítette meg. V. ö. a 12. ábrán az istenbúzát vagy trencsényi mannát. Hogy a megifjodás a vízben könnyebb legyen, hozzájárul még az anyanövényből kinövő sarj szárának törékenysége is, úgy hogy a sarj önállósodása, illetőleg az anyától való elszakadása annál hamarább megtörténhetik. A vízi sarjadzásnak végsősége, midőn az egész virágzat sarjakká alakul, pl. a szittyón, kivált a Juncus articulatus-on, a Molinia cocruleá-n, Poa bulbosá-n, némely kákafajon,

1 kivételkép máson is, az a tünemény, a melyet közönségesen fiadzásnak (viviparia) szokás nevezni. Az elnevezés hamis, mert a fiadzás a termékenyítés eredménye, a növényfiadzás vagy viviparia pedig ivartalan szaporodás. — A tünemény azonban nagyon figyelemre méltó és tovább kutatandó, mert a virágzatnak ilyen elzöldülése, lehulló rügysarjakká való visszaalakulása, az ősi megújulásra, az eredeti alakra való visszavágás, s tovább kutatni annál kevesebb nehézséggel jár, mert a pázsitfélék sarja meg a pelyvás virágja között nincs nagyon nagy különbség. Az ilyen elzöldülést BUCHKNAU kisérlete szerint'

1 a túlságos nedvesség okozza, ennek a Balaton partján megvan a kellő alkalma. Ezért a viviparia az Allium carinatum-on, Ali. vinealé-n, a homokon a Festuca vaginatá-n meg a Phleum plialaroides-en, sőt Badacsony erdejében a Trifolium repens-en is jelenkezik. 9. A virág szervezkedése. A gyökér, szár, ág, levél, a rügy meg a sarj alkalmazkodása, mint a vegetáló szervezkedés, magamagának annak a fűnek az életfolyását, táplálkozását, testi öregbedését és életben maradását biztosítja, a melyen keletkezett, ezen felül az egész életműködése oda irányul, hogy a virág a levegőben oly helyzetbe jusson, hogy czélját teljesíthesse, a fogantatás sikeres legyen s a mag megérlelődjék. A virágban folyó életműködés vége tehát a csírakeletkezés; a csíra az új növényélet megindítója. Ezért ama vegetáló szervekkel (orgamim Vegetativum) szemben a virág az ivarszervekkel (a hím és termő) együtt a növénynek szaporodó vagyis tenyésző szerve (orgánum reproductionis\ a termékenyítés és fogantatás végrehajtója. A legtöbb vízi fü virága a levegőbe emelkedvén, teljességgel a levegőbeli életre alakult, már a vízhez nem alkalmazkodik, életműködését más szárazföldi és légbeli virág módjára végzi. A szár meg a levél, kivált a sütkérező lomb úgy alkalmazkodik a vízben, hogy a virágot nyugodtan tartva, ez a nászát zavartalanul, a levegő körülményei szerint végezheti. A vízi növény virágának hosszas ismertetésébe tehát belé nem bocsátkozhatunk, nem azért sem, mert ez a növénybiológiának tetemes része, a melyet a botanikában terjedelmesen olvashatunk ; mi pedig a vízi növény szervezkedésének leírásakor főleg a földrajzi szempontot, továbbá a vízi alkalmazkodást tartottuk szem előtt. Meg kell azonban említenünk, hogy eleinte az ivartalan szaporodás uralkodott (rügy, sarj) s a leveleknek bizonyos része csak később alakult ivarvédő és ivarzó szervekké, azaz virágokká. A vízi növények közt legtökéletlenebb, ha megjelenik, a békalencse virága, elég tökéletlen a Hippuris-é, Cera tophyllu ni - é, Calli1 V. ö. BORBÁS V.: Kétfias káka hazánkban; Természettud. Közi. 1883, 541, 1884, 134. old. - Abhand'i. d. naturwiss. Vereins. Bremen, 1870, 392 -93. old.