Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
2. rész. A Balaton vizében és partmellékén termő Chara és edényes növény rendszerbeli felsorolása
356 Fészkesek, Compos itae. themum FROEL. in DC. Prodr. VII. 1838, 216 (var. microcephalum UECHTR.) a Bd árnyékos h. ritka, Csapi-hegy; — var. ovalifolium JORD. Observ. 7-e fragm. 1849, 33, GREN. et GODR. FI. Franc. II. 375; foliis oblongis vel late ellipticis, basi haud cordatis, imo rotundatis vel breviter angustatis, subtus glaucescentibus, mediocriter dentatis, folio caulino solitario minore. Kh, Bd, VB, SzK erdeinek sziklás h.; var. multisetum UECHTR. in BAENITZ herb. Europ. n. 2540, 1876, G. BECK Fl. N.-Ö. 1297, 1 Bd, Bd-Tomaj, VB, SzK, valamint a budai Zugliget sziklás, bokros h.; var. grandi corde BORB. ined. foliis basalibus et caulino infimo maximo ovato-cordato, sparse piloso, supra glabrato, ramis canescenti-tomentosis. Bd sziklás és árnyékos tetején, valamint a Zugliget Csillagvölgyében; — var. subplumbeum BORB. Vasvárm. növ. 201, Gys völgyeiben ritka. — 647. H. praecox SCHULTZ , Bip. Pollichia VIII. 1850, 44, IX. 1551, 35, Archiv. 1854, 21, 232, a Bd erdeiben. Az évszakbeli másformaságnak nevezetes példája (294, 298. old.). — H. murorum L. 802 saepissime cum H. silvatico confusum, Upsaliae in muris crescens, fide FRIESII Epicr. Hier. 93 et WAHLENBERGII idem est ac H. caesium FR ., itaque huic anteponendum. — 648. H. vulgatum FR, NOV. 1819, 76, SzK, A, Bf (Aulax hieracii BUCHE gubacscsal), Bd, Kh és Gys erdeiben, a H fastigiatum FR . Symb. 1847 — 1848, 119 (non TAUSCH, Flora 1828, Ergänz.-bl. 59) csak a typusnak nagyon ágas alakja, vele vegyest; — var. approximation JORD. Cat. Dijon. 1848, 20, GREN. et GODR. 1. c. SzK; — var. sciaphilum UECHTR. in BAENITZ , Herb. Europ. 3032, 1877, SCHULTZ , herb, norm 2363, G. BECK 1. c. 1296, VB, SzK, AL, Bd árnyékos h. (H. Schoenbrunnense G. BECK? I. c. 1288); — var. rosulatum GRIS. Comment, de distr . . . Hier. 1852, 42, SzK Apácza-faránál. — 649. H. Castriferrei BORB. Vasvárm. 201, Bf erdeiben, A-Koloska körül, SzK Apácza-fara sziklás h. — 650. H. racemosum W. et KIT. in WILLD. Sp. pl. III. 1800, 1588, Bf (SIMK.), Bd meg a Csapi-hegy körül, inflorescentia elongato racemosa, non aut vix crinita; — var. Styriacum KERN , in BAENITZ Herbar. Europ. 3028, 1877, ÖBZ. 1879, 93, BORBÁS, Vasvárm. növ. 323, UECHTR. in OBORNY. FI. v. Mähr. 606, 1885, WILLK . Führer 1882, 451, inflorescentiae ramis ramulosis cum axe inflorescentiae plus minus crinitis, a Bd tetején, a linea szélen ritka. A Hieraciumok Sabaudum-csoportja fajainak a szára, körülbelül a virágzat elágazásának kezdetéig, többé-kevésbbé keményszőrű szokott lenni, a szép fehér hajzat a virágzaton keresztül csak ritkább fajokon vonul végig. KITAIBEL képe aprószőrű, nem hajzatos, az inflorescentia leírása sem említi. FRIES (Epicrisis 128) nyomán, ki a WILLDENOW és WALDSTEIN eredetijét examinálta, kopasz vagy kevésszőrű. 1 V. ö. PREISSMANN , Mittheil, des naturwrss. Vereines für Steierm 1894, 73; — var. H. sessilifiorum FRIV . M T. társ. Évkönyv. IV. 1840, 205, t. 11, a Bd erdeiben. — ^TTTTASabdüdiim L. 804 (H autumnale GRIS .) Bd, a bakónaki völgyben, a Csapi-hegy alatt, az előbbieknél ritkább, Kh (SzHW). Eltérése a H. Dinaricum FR. Epicr. 1862, 106, BORB. TTK. 1894, 498. FRIES ugyan az Alpestriák közé sorolta, de az ő examinálására itt ráillik, hogy «interdum et bonus dormitat Homerus». Szerencsére HAYNALD gyűjteményében megtaláltam a H. Dinaricum origináléját a H. elatum közt (1357. sz.) s az 1361. sz. a. tettem. A H. racemosum földrajzi elterjedése köréből való. A termőhely (Grebengrad, Belovár-Kőrös vm.), a gyűjtő ( SCHLOSSER ) és FRIES írása nyomán kétségtelen, hogy a H. Dinaricum origináléja, de az Alpestria fajaitól merőben különböző. FRIES-Í a felsőbb szárlevelek nyeletlensége vezette tévedésre, de az egész növény termete és valamennyi bélyege a Sabaudum-zso\)OKté. A virágfészek nyele szürkésmolyhú és apró bracteák vannak rajta, már ennek is a Sabaudum-csoportba kellett volna vezetni az examinálóját. Valóban a H. Dinaricum a H. Sabaudum-x\ak alacsony, felemás-lombú, kevésvirágú, hirtelen apróbbleveles-szárú eltérése, virágzata hajzat nélkül. A Bd ritkás erdejében, Vászoly völgyeiben, nyugaton Graz (in silvis ad Maria-Grün, legit E. PREISSMANN ), Sz.-Gotthard (Vasin.), Velem, Léka, északon Bárna (Nógrádvm.ü), dél felé Zágráb (Kustosinja, H. abruptifolium sparsifolium VUK.), 1 Non H. multisetum NP. 1. c. 1885, 126, ncc H. Schmidtii var. multisetum CELAK. fii. Resultate der botan. Durchforschung Böhmens 1886 (1887), 188. V. ö, Term.-r. Fűz. 1896, 223. 2 «Glaber 1. piloso-scaber» . . . «laevis 1. pilis paucis scabcr».
