Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
26 A vízi levél alapformái. 26 hengerded taraczkot bocsát, melylyel két vagy több levélrózsa összefüződik. — A taraczk végén fejlődő rügyből ivartalanul szaporodik. A vízi áloé különben, melyet a német méltán Krebsscheer-nék, Wassersägenek és Wasserscheernek is nevez, a vizeinknek, egykor a Balaton nagyobb-kiterjedésü mocsarainak is valóságos nenyuljhozzámja volt. Vízcsatornában, medenczében, a nádas fokában stb. egymaga töméntelenül nőtt, s jaj volt annak, a ki mezítláb közé keveredett. A kolokán a Balatonmelléken nem egymaga a szúrós vízi fű (17. és 42. old.), de további életmódját hazánkban ezentúl bajosan lehet kifürkészni, 1881 óta annyira megfogyatkozott. A vízi áloénak levélmodellje, a kardalak, különben, ha nem is rózsásan csoportosodva, hanem a megnyúlt száron váltakozó helyzettel, vízparti s harmadkorbeli, nagyobbrészt egyszikű növényeinken is uralkodó szokott lenni. Ilyen a nád, gyékény, fodorsás, 9. ábra. A vízi boglárka (Ranunculus aij?ialilis) a vízben. Virága meg a a nyilfűnek háterméscsoportja kiemelkedik a vízből, hárommetszetű levele a vízszínen ro mácrú keskeny leelterülve sütkérezik (tutajlcvél), vízbeli levele vékonyszálú sallangra fosz- J . , .. V M , , velsallangia is elenk lott. Vékonyka a szara is. tárja. A levél kardalakja a vízmelléken oly szembetűnő, hogy más közéje tévedt fű nagyon kirí, s mint nem rég ide került, könnyen felismerhető az egynemű növényszövetkezetben. A kardlevél rugalmas, könnyű, egyenesmerev, de hajlékony, gyakran deres bevonata is van, azért a zápornak, vízáradásnak és más vízmozgásnak, a szélnek stb. jó ellenállást gyakorol. Világos ebből, hogy a vízparti magasabb növény saját termőhelyén a kardforma levéllel boldogul legjobban, s hogy ez az alak éppen ennek a termőhelynek határozott, természetes kifejezője. Ezt az alakot a negyedikkel a Polygonum amphibium kapcsolja össze (lásd a 28. ábrát). A vízparti fű levelének kardalakja, a szár megnyúlása után, megmerevedés és elhegyesedés útján, a gyengébb vízi pázsitlevélből (1. alapforma) alakulhatott. Merevségét a deres bevonat is előkészítette.
