Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
A déli növények. 233 ajakas (zsálya, kakukfű), meg a szegfűféle, a melyről SCHOUW 1) a mediterrán vidéket az ajakosak és szegfűfélék hazájának nevezte. Sok az egynyáréltű pázsit (Bromus, Tragus messzire terjeszkedő, homokkötő termetével) és más fű (Medicago, Calammtha villosa, a Kohlrauschia prolifera, Sideritis montana, Bupleurum), a vitorlásvirágú, köztök kacskaringós, vagy aprótermetű faj ( Ononis subocculta). Van vadon termő gyümölcse (berkenye, vad rózsa, szeder, málna), néhány örökzöldje, sáppadt (Orobanche, aranka) vagy zöld élősködője (rhinanthaceae), merevszárú hajnalkája (Convolvulus Cantabricus), keskenyke-levelű s eltérőtermetű útifüve (Plantago arenaria), ajakas folyondárja (Kickxia), időjós gémorrja (Erodium ciconium), magas harasztja (Pteridium), szúrós és lapos-ágú csodabogyója (Ruscus), kitelelő surlófüve (Equisetum raniosissimum), indás pázsitja (Fibischia), sűrű fehérmolyhú és kövér füve 2 stb., a déli flórából. A mediterrán bodorrózsának (Cistus) csak eltörpülése maradt fenn: a tetemtoldó, s a Helianthemum fumanum keskenyke leveleivel mintegy a burókát utánozza. Legfeltűnőbb B.-Füred és Arács száraz sziklás lejtőin, valamint a pécsi hegyeken is az Artemisia saxatilis, cserjésedő üröm megszámlálhatatlan serege, a melytől csak kevéssé eltérő A. camphorata Fiume körül meg a mediterrán flórában egészen hasonló tenyésztést árúi el, sőt a balatonmelléki üröm az A. camphorata var. virens Vis. fajtával megegyező. Az A. saxatilis a Balaton mellékén csak szeptember közepe felé kezd virágzani, mint a mediterrán vidéken, tehát az őszkor ébredő vegetatiónak egyik nevezetes tagja, s a mediterrán Scilla autumnalis-szaX együtt terem és virágzik. Földbeli hajtásról is gyarapodik. Lepidium 1. a 191. old. A Tamus communis folyondár meg a borostyán, a déli iszalagok diszes tagja. Maga a sövényező iszalag is csinos, csak elszaporodása miatt lett közönségesebb. A mediterrán vidéknek bizonyos hasonlatosságát a Balaton mellett ma is fölismerjük. Portoré mellett a Sz.-Márk sziklaszigetje (Scoglio San Marco) könnyen eszünkbe jut Tihany alatt a délkeleti lejtőn, hol a sziklás hely Artemisia Austriacatól meg az A. absinthii-tó\ fejérlik, mint ama szigetke partján és lejtőjén a sziklahalmaz az Artemisia Biasolettiana-tó\. Tihany partján a mediterrán flórát jellemző eltöviskesedés gyakori. Fgész sereg szúrós növény sereglik itt össze az individuum nagy számával : Cirsium arvense var. perliorruium, Rosa Hungarica, Rosa polyacantha, gerliczetövis, de a társulás csak analog, nem egyező fajokból alakúi. Az eredetileg megegyezőbb vegetatióból a Balatonnál maradhatott fel elegendő, hiszen a távolság közte meg a magyar tengerpart között, a geologiai nagy időkre tekintettel, nem tetemes, ezen kívül a két helyen lehet megfelelő klima vagy termő hely a délszaki növény tenyészésének. A megegyezésnek alapja különben a geologiai korszakban mosódik el. A neogén tenger idejében, a mennyire a hegyi növénymagvak és csírák természetes úton-módon széthurczolódhattak, a Balatonmellék, Horvátország, Bosznia, Olaszország stb. hegyei voltak egymáshoz legközelébb, ezért a növényzetjök lassacskán és kölcsönösen rajtok terjedhetett és cserélődhetett ki, vagyis ennek a délszaki növényzetnek ebben az irányban a földrajzi elterjedése megalakúlt. A ki csak kicsit járatos a növénygeografiában, könnyen átlátja, minő nehéz v a balkáni, eredeti magyar és délnyugati, részben mediterrán növények között határt vonni, mert a növény a honnanvalósága bélyegét magán nem hordja, s a honos1 A 151. old. idézett munka 512. old. 2 A tengerparti kövér fü a 96. old.
