Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
200 A növény geográfiái határok elmosódása. Somogy völgyeiben, közel a Balatonhoz, valamint Baranya és Tolna határán foszlik szét teljesen. A keleti növények előnyomulása az Osmátra felé, délnyugatnak a Balatonig tart, s a két flóra határán a Balaton vize háborog. A pannóniai jellemjzetes flóra tehát a Bakony meg a Balaton vize közé szorúl, de a szélességbeli terjedelme nagy, a Zala meg a Tapolya vize között terjed (Lásd a 45. ábrát). A növénygeografiai határok elmosódása. A növényzetnek egy része a Földnek mai íelszinén össze-vissza barangol, több helyen állandó tanyát üt magának, majd számtalanszor változtatja a helyét, a régi helyéről teljesen, az utolsó szálig eltünhetik, a vegetatió okai és föltételeivel együtt, másutt jellemző új helyet biztosít magának. Ez még a termesztett növényekkel is megeshetik. A petrezselyem pl. déleurópai, ma inkább a művelt helyek körűi vadúl el, Balaton-Füred hegyein is elég gyakori. Hazainak nem mondhatjuk. Mégis plS CHUR 1 azt hagyta ránk, hogy a petrezselyem Brassó körül (természetes, hogy elvadúlva) gyakori. Ez az úgyszólva ma már csaknem hazátlan faj tehát BalatonFüred és Erdély hegyein új hazát hódíthat magának, s ha a történetét nem ismernők, végre a nevezett helyeken akár otthonos polgárnak tekinthetnők. így csempésződik be a flórába sok idegen elem. Ebből és sok másból is tudjuk, hogy ma a vegetatió már nagyon keveredett. Az egészről nem tudjuk, melyik növénye honnan és mióta került oda, melyik a régi, s — aránylag kevés kivétellel melyik az újabb meghonosodott polgára. Ezért a növények honnanvalóságát, valamint a flóra tagosultságát megállapítani, a határokat megszabni épen nem könnyű, mert a másvidéki növény a szomszéd flórának vagy vidéknek valamely helyén megszokhatik, elszaporodhatik, sőt egész jellemző lehet, pl. a koronafa az Alföldön vagy a szerb tövis az útmelléki flórában. Ma egy-egy természetes flórában inkább kiváló jellemző helyekre, mint növénygeografiailag határozottan elkülönített térségekre akadunk. A flóravidék határait kijelölni továbbá néhol azért bajos, mert a kultúra a növényeknek földrajzi elterjedését össze-vissza keverte, s kivált a szántott-vetett vidéken a növényzetnek eredeti karaktere egészen elmosódik. A gyakran taposott mezőn, kivált a lakosság és foglalkozása szerint, a közönségesebb növények sereglenek össze és hatalmasodnak el, azok a füvek, a melyek másutt is hasonló módon keverednek és gyarapodnak, tehát bennük a vidék növényzeti karaktere sem nyilatkozhatik. A somogyi parton épp azok a gazdaságot és romiadékot követő füvek és kórók tanyáznak, mint a minők jó távol, túl a Tiszán. A hegyre (Füred, Badacsony) fölfelé haladva a romkedvelő giz-gaz lassanként szépen elmaradozik, a vegetatió tisztúl és a jelleme jobban kidomborodik. Ezt azért említettük, mert bizonyos helyen vagy határon ma a keveredés tetemes lehet, s vegetatió határát elrejti. Ellenben más helyen, vagy az elmosódott határtól távolabb a vegetatió különbsége élénken kifejeződik. Somogy és Zala síkjáról, kivált a nedves vagy a művelt földjéről, valamint a flóratag határán is, távolabbra szóló ismeretek nélkül, nehéz lenne a növénygeografiai jellemet és hová tartozandóságot megállapítani s a növénygeografiai határt 1 Enumcratio plant arum Transsilvaniae 247. old.
