Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
186 A flóra változása a hegység kopásával. s mai ottléte e sok, de részben ismeretlen változás eredménye. A flóra sorsára a sok közül a hegykopás vagy letarlódás (denudatio) 1 a nevezetesebb. Valamely hegység, pl. a Bakony magassága, alakja, valamint az eredeti növényzete öröktől fogva nem az és olyan a minő most. Az első miocén tengernek Szerbián, hazánkon és Ausztrián való terjedése előtt a Bakony a déli mészalpokkal volt kapcsolatban. Kőszeg és Fürstenfeld között magasabb hegyek emelkedtek, s alpesi flóra borította. 2 A mediterrán időben a Balatonmellékén, sőt talán ennek a helyén is nagymagasságú hegység lehetett, s ennek az időnek a végén, az alsó miocénban, a magyar Alföld lesüllyedésével együtt mélyedhetett alá (LÓCZY levélbeli tudósítása. 1893. aug. 24.). A nagymértékű lerakódásokból ítélve, a diluvium idejében a hegység jóval magasabb, a folyó nagyobb és erősebb lehetett, az éghajlat pedig bizonyosan nálunk is hidegebb és nedvesebb volt, mint ma, mondja INKEY i. h. 12. old. 3 A természetben, a növény és növényzet alakulásában lassú, de örökös és szakadatlan változás uralkodik. A hegynek mindenféle alakulása és változása a befödözött flóra megalakulására, fennmaradására avagy megváltozására sokat hatott. A föld talaja sem állandó. A termő földet a természeti erők, kivált a víz szerteszét hurczolják Egyik helyen a felsőbb réteget ragadja el, másutt a felsőt takarja el vele, máskor különböző réteg földjét sodorja magával. A földdel együtt a csíra is új helyre jut, eltemetődik, csírázhatik, virágozhatik, vagy e nélkül megsemmisül, általában véve az ily kelletlen úton nagyon különböző sorsra juthat. A hegységnek az a termő földje, a melyben a legelső virágai kicsíráztak, ma már alig van eredeti helyén, se nem az az eredeti növénye, melyet most a leghozzáférhetetlenebb helyen is fölkereshetünk és ott jellemzőnek vagy akár bennszülöttnek gondolunk. Hová lett a hegynek eredeti első magassága, az első virága ? Az idő vasfoga (eső, légkör, fagy stb.) a hegyet keletkezésének kezdetétől fogva emészti, a sziklát mállasztja, a vihar, zápor, a rohanó víz stb a termő földréteg legfelső szinét a hegytetőről lesodorja. Ezredeken és milliókon keresztül ez a lassúcska, évenként, sőt századokon keresztül föl sem tetsző működés és változás eredménye végre nagyra nőtt, a hegy tetemesen kisebb lett, de vele a növényzete is lassacskán együtt változott. A növényzet tehát, mint földünknek legfelsőbb takarója, a hegységgel együtt nagyon alá van vetve az elhurczolásnak, átalakulásnak, sőt a teljes elpusztulásnak is. Az ősibb hegyek aljában és csúcsán, a levegőnek más-más régiójában, bizonyosan merevebb ellentét volt a növényzet fizikai föltételét, valamint az uralkodó flórát tekintve is, mint a mai időben. Hogy minők lehettek valaha az őshegyek és a vegetatiója, e tekintetben én, mint pozitív példára, földünknek ma legmagasabb hegységére, a Himalájára gondolok, a melynek növényformatiója ma a legszámosabb, vegetatiója a legváltozatosabb A Kárpátok legelső fölmerülésének növényzetéről, sőt az azután következő időéről is csak a mai viszonyokból sejtünk valamit. A mint a Kárpátok bérczével számos növény a magasabb régióba emelkedett, több fajnak az átformálódása meg1 SZABÓ JÓZSEF, Geologia 652. old. 2 KERNEK: a 173. old. 2) alatt i. munkájának 24. old. 3 «Földünknek minden egyes része akár rögtön, azaz erőszakosan, akár lassanként és mintegy észrevétlenül változik ... egykét századon át gondosan gyűjtött észleletekből megtudhatnék és majd számtani biztonsággal meg is határozhatnék hegyeink évezredek előtti alakjait és magasságait.» R ÖMER F L .: Akad. Értesítő. II. 194. old
