Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
A Balaton me I lék geológiája, s talajának összefüggése a növényzettel. 183 Harmadik tag a Mezőföld a Zamárditól Keneséig emelkedő, a Balaton kimarta magas partfal, melynek alján a pontusi agyag és homok bukkan elő. Negyedik tag a legfiatalabb harmadkori bazalt. Az ötödik régió Tihany félszigete, valamint a régi földvárakkal koronázott boglári és fonyódi, részben bazaltanyagú hegy, mely úgyszólván a víz tükréből emelkedik fel. Ez a Balaton szigetsége; nagyobb része pontusmelléki homok és agyag. E geologiai sorozat szerint a Balatonpart őskori növényzetét, kövület és kőmásolat hián, megfelelő módon ismertetni nem lehet. De a növények palaeontologiájával röviden áttekintjük azt a vegetatiót, a mely Európában, kivált a ma itt élők rokonságából, abban az időben másutt a föld kérgét borította, hogy elgondolhassuk, mi teremhetett volna akkorában a Balaton mellékén. A másodkor növényei, a minők a Balaton mellékén ma is élnek, a páfrányok, csaknem mai-nagyságú surlófüvek, fenyőfélék és tiszafafélék, néhány egyszikű fű és húsos gomba. A víz partját ekkor már buzogányosok, hínárfélék, sásfélék, s a fedő nád környezte. A kréta korszakában az első kétszikű lombos fák tűnnek elő: ősdiófa, ősjuhar (Juglandites, Ac er it es), őségerfa (A/nit es), ősgyertyánfa ( Carpinites), fűzbokrokkal. Nem állítom, hogy ez mind kétségtelenül egyenes őse a Balatonmellék mai vegetatiójának, de ilyen nőhetett itt is a hegyen. Minő régi némely növényünk, szintén ebből Ítélhetjük meg. Nem nagyszámú surlófüvünk és páfrányunk e kor növényzetének törpesége, a Bakony tiszafája pedig ez időnek ősi maradványa. A harmadkorszakban a kétszikű lombos fák a kriptogamákkal meg a cycadeákkal szálnak versenyre, s a növényzet egészen a maihoz hasonlóvá kezd alakulni, tehát a mai növényzetnek mintegy itt kezdődik az őstypusa. Ismeretes már a diófa, hársfa, bükk, gyertyánfa, nyírfa, égerfa, tölgy, szilfa, nyárfa, fűzfa, mogyorófa, juhar, korállszil (Celtis), komlóbükk (Ostrya), a borostyán, Lonicera, a Viburnum, iszalag, sok hüvelyes és fészkes, a kecskerágó- és kutyafafélék, almaféle (naspolya), Prunus, sőt a Potamogeton, Vallisneria, tündérrózsa, nádféle pázsitkórók (nád, gyékény, Cyperacea), Iris, s a gyarapodó pázsitok rétté kezdenek tömörülni. Az akkorbeli szőllőtő a maitól alig különböző. A negyedkorban vagyis a diluvium idejében a növényzet a mai felé tovább alakul és tovább tagozódik. A keresztes és sima fenyő ( Abies abies et A. picea) a répafenyő, tiszafa, mogyorófa, a fehér nyírfa, hegyi juharfa, gyertyánfa, szilfa, hársfa, fűzfa, lombváltó tölgyek, varjútövis, nád, habrózsa és tündérrózsa, s a gímnyelv (Scolopendrium) tenyészése a mostani klímára enged következtetni. A bekövetkező jégáromlás azonban a növényzetet nagyon megrongálta, délrébb vonulni kényszerítette, de az előbbi egyneműséget is jobban megzavarta, s a flóratag keletkezését is előmozdította. Ha a Balatonmellék őskori flóráját palaeontologiai alapon nem ismerjük is, mégis annyi világos, hogy korszakonként és a hegyek sziklái minőségével együtt alakult meg, azért időnként az Os-Balatonmellék flórájában is tetemes változás és különbség állott be, de az egyes kor és sziklanem növényzete a másikétól meglehetős elzárkódzott maradt. Mielőtt a diluviális Balaton keletkezett, nemcsak Alföldünk s a mai Balaton helyén levő egykori pontusi tenger növényzete pusztult el teljesen és temetődött be a hegyről lesodort földbe, hanem az ősparton és szigeten is számtalan növénygeneratió semmisült meg, az is, melynek az egykor élő kecskeköröm (Congeria-kagyló)
