Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
170 Visszatekintés a száraz part H ö r áj ára. 170 fenmaradás vagy menekülés helye, Erhaltungsraum) hozzáférhető. 1 A kezdet örök titok, a mult romja világos vagy magyarázható. Ma teremtődésről szó sem lehet, legfeljebb lassú, alig észrevehető továbbalakulásról. A mai vegetatio a régi változások, a különböző kor és hely növényeinek és a generatiók végtelen sorozatának a vándorlásából és életküzdelméből menekült, vagy győztes töredéke, részint megújhodása, újabb fejlődménye s bizonyos helyeken való összesereglése. Mielőtt a Balatonmelléknek maihoz hasonló konfiguratiója elkészült, a növényvilágnak már hosszabb története folyt le, a fajok széttagozódása már messzire haladt, a tengeriből édesvízi, belőle parti és földségi növény is alakult. A Balaton ősi vidékére tehát már kész növények érkeztek, itt legfeljebb tovább formálódtak, az őstypusok megsemmisültek, koronkint újabbak érkeztek és alakultak. Kezdetbeli fajkeletkezésnek tehát a Balatonmellék aligha volt színhelye; nem itt volt a szerbtövis és nefelejts teremtődése. Mai vegetatiója kétségtelenül nem itt csírázott ki legelőször. Vízi füve se itt támadt eredetileg, még a 98—102. oldalon fejtegetett sorozat sem, talán nem is ugyanabban a vízben vált ki egyik a másikból. Szerencsére azonban a Balatonban a vízi fejlődésnek csaknem fokozatos lánczolata került össze más vizekből. Egyik tagjának, a süllőhínárnak őse (Myriophyllites UNGER) már a harmadkorból, Radoboj vidékéről ismeretes. 2 Csak azt tudjuk, hogy a Balaton háborgó vizében, partján és mészkő-szikláin nevezetes vegetatiója volt, az Os-Mátráéval megegyezett, kevés endemikusa máig is felmaradt. Ha mégis a Balatonmellék ősidejét kutatjuk, bár az Ősbakony eredeti magasságát, az őskeletkező helyhez való viszonyát, befüvesedését és más változását nem ismerjük, nincs palaeontológiai maradvány; mégis a Balatonmellék a múltját elég világosan hirdető emléktáj, csak a falára rovott néma jeleit kell megérteni tudni. Az egész konfiguratiója könnyen érthető módon elárulja a régibb víztükör nagyobb határát (v. ö. 91. old.); arról is hamar meggyőződünk, hogy a száraz part füvének nagyobb része nem az ősrégi földben, hanem aránylag elég fiatalkorú talajban gyökeredzik. A mai viszonyok vizsgálatából és ítélgetéséből némit a múltra visszakövetkeztethetünk. Midőn a mezozoos érában az Ősbakony a vízből fölmerült, nyugaton és délnyugaton szintén magas, de egyminőségű havasok meredeztek, sőt már hazánk északnyugati mészhegysége (Eátra, Bükk stb.) is készen volt. A havasoknak szélsőbb tájain akkor vagy később már többé-kevésbbé eltérő fajoknak (species cisalpina, transalpina) kellett alakulni, tehát a Kárpátok más-más vidékén is. Az Ősbakonynak, mint régen szigetnek a leapadó partján 3 és tetején szárazföldi fű megtelepedésének nyílott tér. Akárminő régen, már akkor is volt az élő világnak költözködése ; működtek természeti erők, a melyek segítségével az új talajra növény magva és csírája juthatott, s a melyiknek a hely és időjárás kedvezett, meg is honosodott. A befüvesedés nem egyszerre, rohamosan, hanem lassacskán és szálonként teljesedett, s a hegy és szikla hosszú ideig kopáron vesztegelt. A Bakony hegye a víznél és partmelléknél sokkal régibb lévén, flórája, kivált a mészszikláké, kétségtelenül ősibb, mint a vízé. A geológia 3-ad korában már a mai1 BENTHAM : Discours sur la géographie des étres vivants. Annál, des sciences natúr. V. ser. XI. köt. 317. old. 2 SCHIMPER : Palaeont. végét. IIÍ. 300. 3 Érdekes ősnyom nyelvünkben, hogy a part szó a mai víznek száraz keretét, de egyszersmind a valaha leapadt hegyoldalt is jelenti.
