Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
Az el- és behurczolásra való szervezkedés. 163 A széthurczolásra való szerv a következő : A jószág a Galeopsis-1 törékeny szárának darabjaival hurczolja szét. A virág, illetőleg a termés örvei alatt levő szárdaganaton még ragadós szőr is képződik, vele a kelyhes termésörv széthurczolódik. A Balaton legelőin jószágpihenő körül láthatni. Levele tövisével tapad a balatonmelléki Eryngium campestre (ördögszekér) a Carlina, valamint a vad sáfrány is, de az elterjedésre csak akkor sikeres, ha a leveles szárdarabon magvas ernyőgomb vagy a fészekvirágzat is együtt van. A szerveknek más-másféle szőrformája is nagyon elősegíti a széthurczolást. Puha gyapjával tapad a Balaton körül az ökörfarkkóró, a Salvia Aethiopis, a Stachys Germanica gyümölcsös kelyhe, az Inula oculus christi gyümölcsöző fészke. Kemény sertéjével ragad az Onosma setosum, Echium, Anchusa Italica gyümölcsöző kelyhe, a Crepis setosa vagy a bogács fészke, a Tordylium, Ranunculus arvensis (41. ábra), Caucalis (40. c ábra), Myrrhodes trichosperma, Cynoglossum (51. ábra), Galium (40. e ábra), Bidens, a Sinapis alba, A. orientális, a Sisymbrium officinale termése. Az utóbbinak var. leiocarpum-a 1 ritkább, nem hurczolódik szét, mert a beczője nem ragad. Ragadós gömbös szőrével a Crepis capillaris, Cr. Nicaensis, némely Cerastium, a Hypericum barbatum mirigyes virágzata, a Medicago falcata, var. viscosa, M. IVilldenowii, M. glomerata, M. varia var. adenocarpa hüvelye tapad. A növény mirigyes szőre a déli elterjedéssel gyarapodik (Potentilla arenatla var. inhaerens, P. glandulifera, Knautia). Horgas szőrével vagy ilyen sertéjével hurczolódik szét a mezei nefelejts (40. f ábra), a Torilis, az Orlaya, Xanthium, Agrimonia (40. b ábra), Circaea 41. ábra. A mezei bog(40. ábra), több luczernafaj: Medicago rigidula, M. minima, lárkav.ördögárpa szúrós M. pulchella, M. elongata. A M. longiseta nagyobb sertéjével termésének cs oP or tHa mediterrán vidéken még jobban tapad A bojtorjánnefelejts termése szélén levő tüskék vasmacskaformájú, 3—4-ágú csúcscsal végződnek, a termés tehát könnyen horgolódzik. Szúró tövisével terjed a Centaurea solstitialis, a királydinnye, a maszlag (e vidéken töviskes disznó) termése, a Crypsis aculeata virágzata burkának szórójával. A Galium tricorne szárának hátragörbülő tüskéin kívül a szemölcsös termés ágazatának széttördelődzése után görbült terméskocsányával is tapad. A hegyelevél-félék közül ragad a pázsitfélék kemény és szálkás pelyvája és tokiásza (Dactylis), vagy más ragadós serteszála (muhar), a bojtorjánpázsit, az élesmosó, a Phleiun pratense stb. pelyvájának görbült vagy horgas sertéje, a Digitaria ciliaris pelyvájának kemény sorszőre. A D. linearis ritka, mert ilyen erős ragadója nincs. A Sclerochloa dura hajlongós-tengelyű kemény kalászkája, valamint a Soria termésszeme vagy termő ágdarabja szintén ragad, de hamar kiesik és az útmellékén kel ki. A fészekpikkely horgával ragad a bojtorján (40. ábra), a hélyakút (babtüske). Nevezetes terjesztője a pázsitfélék magvának a kemény ragadó száífca (arista), pl. az útmellékén terjedő Aegilopson, a zabon, Ventenatá-n, Bromus-fajokon, sőt Br. squarrosusé csavargós is, s a tartós fúrakodáson kivül még más biológiai 1 DE CANDOLLE : Syst. nat. II. 1821. 460. (Sisymbr. leiocarpum J ORDAN , Diagn. 1864. 139.; Sicilia, Carolina merid., Teneriffa) 11*
