Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

160 A szárazparti növények szervezkedése. 16/ Mivel hazánk éghajlata a nagy virág növesztésére alkalmas, nem csoda, ha nagyvirágú mályvát, Orlaya grandiflorá-X, Fumaria prehensilis-X, F. officina list, pipacsot, Convolvulus Cantabricus-t a Balatonmellék is befogadhatta, s hogy itt a nagyvirágú kerti dísz szépen boldogul. A Balaton mellékén ezzel szemben elég gyakori a tökéletesebb fű virágának tökéletlensége, illetőleg sziromtalansága (Scleranthus, Paronychia, Herniaria, Alchemilla, Poterium, Sanguisorba) is. A virág alkalmazkodásában említésre méltó a szárazas takaró, a melyet közönségesen szalmavirág- nak mondunk. Ilyen Xeranthemum annuum, Helichrysum arenarium, a csarab. Carlina, bizonyos tekintetben a fátyolvirág (Gypsophila paniculata), meg az Echinops Ruthenicus is, a melyet szá= razas külsejéről a siófoki nép forgács birká-nak 1 nevezett. Az ilyen szervezkedésnek azonban ma csak a töredékét látjuk a Balaton mellékén. A fűneműek leveleinek alakbeli eltérése aligha e vidékhez való alkalmazkodás, kivéve azt, a mit majd hátrább a havasi növényekről mondunk. Az azonban gyakori a Balaton mellékén is, hogy forró nyáron sok növénynek alsóbb levele leszárad vagy lehull, hogy kevesebb kipárolgó felszíne maradjon; másé (bodros tölgy, PIrigeron crispulus) nyáron bodrosodik. A növénynek mai alkalmazkodása, valamint a termőhelylyel való összefüggése, a minek alapján a honnanvalóságát megítélhetjük, legjobban kifejeződik a külső mezén: szőrösségén vagy kopaszságán, élénkzöld vagy deres szinén, szúrósságán, szelídségén stb. A vidék eredeti füvei legtöbbjének, kivált a mész ősi sziklatörőinek, deres bevonata (glaucedo) van, azért rendesen fehéresek. Ilyen az Aethionema, Festuca pattens, F. glanca, F. vaginata, F. Vallesiaca, a Dianthus serotinus, Artemisia saxatilis, Thalictrum mains, Iris pumila, a Seseii, sőt a nedvesréti Sesleria coerulea, valamint sok pusztai vezérnövény (Gagea pusilla, árvalányhaj, Iris arenaria, Gypsophila arenaria, Li7ium glabrescens stb.) is. Bekérgezése (incrustatio) van az Equisetum ramosissimum-nak, viasza a Primula farinosa-nak. Épen a vidék sajátja v. jellemzője nem elvenzöldszinű (Seseii leucospermuvi, Artemisia saxatilis, Cynoglossum Haenkei, Knautia canescens, Galium Mollugo var. pycnotrichum, Cytisus Austriacus). Elég gyakori a Balatonmellék hegyein, mint közös vonás vagy öröklés, a sűrű, fehérlő molyhos ruházat, vagyis a hófehérke-alakzat, az a külső mez, a melyet a mediterrán, valamint a havasi fű is nem ritkán magára ölt, úgy hogy több növényen közös eredetük bélyegének tekintendő. Ilyen a gumós Ranunculus Illyricus, a Micropus, Convolvulus Cantabricus, Coronaria tomentosa a mediterrán vidékről, a Gnaphalium sylvaticum és Pulsatilla a magasabb vidékről, az Artemisia Pontica, A Austriaca, Cytisus aggregatus keletről; de az innen behurczolt fű és kóró is gyakran fehéresmolyhú, mint a pemetefű, Salvia Aethiopis (barlanglapu), Stachys Germanica, Althaea pallida, Lavatera. A Potentilla impolita, Artemisia campestris és Filago valószínűleg elközönségesedett mediterrán. A fű sűrű moholymeze tavaszkor védelem, nyáron pedig a kipárolgás gátlója. A Helichrysum arenarium meg a Xeranthemum annuum molyhosságához a szalmavirág járul. Sőt a molyhavető növény is jellemzően jelenik meg a Balatonnál, és pedig nemcsak cserje, pl. a birs, a madárbirs, almafa, berkenye, a fanyarka, Populus vil1 A foi-gácsfánk is szárazasat jelent