Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

150 A vegetatio életkelléke s a flóra általában. jellemű növényzete, a növényzetnek más-más fizikai életföltétele van, úgy hogy a keleti földség erdős vidéke külön-külön flóravidékre vagy tagra válik. A Balatonmellék e nagy térséghez képest kicsi, de azért növénygeografiailag még sem egységes flóra, hanem növényzetének megalakulását és tagosulását tekintve, a magyar föld három természetszerű területének, három természetes flóravidékének tagja, illetőleg találkozó helye. Lásd a térképet, a 45. ábra. Az egyik a magyarföldi flóravidék vagy Os-Mátra öve, mely főképen a Balaton fölött emelkedő erdőtlen hegylejtő mészköves helyein virít, de minthogy kiváló összetétele másutt, pl. Budapest körűi, Versecz alatt, a kincstári homokmezőn is épen úgy uralkodik, mint a hegyoldalon, azért gyakran pusztai, sőt keleti vagy pannóniai flórá-nak is mondják. Ide-való-nak is mondhatjuk. A második flóratag az illyr flórának szétfoszladozása, kivált Somogy- és Zalavármegye hegyes-dombos vidékén. Ez tulajdonképen ennek a flórának a végződése északkelet felé. A harmadik tag, a norikumi flóra, a Balaton környékéhez inkább csak közel van ; kevés vezérnövénye terjed ide. Minthogy a magyarföldi tag ősi vegetatió maradéka, tehát magától is lassú természetszerű pusztulást szenved, a kultúra pedig a sírját ássa, a melybe valóban mihamarább belé is kerül; minthogy a Horvát- és Dalmátországban terjedő illyr flóra a Száva meg a Dráva síkján, továbbá a Dráván túl szétfoszlóban van, a norikumi flóratag pedig tulajdonképen a stájer és alsó-ausztriai havasok flórájának a hazai völgyekbe való leereszkedése és ismét szétfoszladozása: világos, hogy a három flóra határán, az alacsonyabb, nem nagyon tagozódott, nagyobbrészt szántott-vetett helyen, a három flóratag jelleme ma már külön-külön nagyon kirívó nem lehet, sőt helyenként egészen összefolyik vagy a kultúra a jellemét eltüntette. XXVI. FEJEZET. A VEGETATIÓ ÉLETKELLÉKE S A FLÓRA ÁLTALÁBAN. Nagy víz, szikkadt part, keskeny fiatal partszegély, partfoglalás, száraz kis erdő, búza, jó bor, szőllőpusztulás után gaz, kevés szikla, rövid szavakkal az a jellemzés, a melyet az érdeklődőnek a Balatonmellék növényzetéről nyujthatunk. A part bővül, a víztükör időnként szükül, tehát a parti és szárazi növény terjedésének és uj megtelepedésének tere nyílik, de a friss földön — tapasztalás szerint — rendesen nem a ritka, vagy más jellemző vezérnövény telepedik meg, hanem élelmesebb újabkori telepedők, nem sokféle, közönségesebb fű raja (119. old.) szokott összeseregleni, az a melyet épen a megtelepülés helyén gizgaz-nak mondunk. A Balatonmellék más helyén is gyakran ez győzedelmeskedik, vagyis a közönségesebb fű gyarapodik. A természeti kellék különben, mely itt a növénynek kínálkozik s a mely között életküzdelmét folytatja, meglehetős kedvező. 1. A fekvés. A Balaton teknője a neogénkorú pontusi tenger eltűnése után földsüllyedésből s több kisebb tó neder összeolvadásából támadt, meglehetős körülzárt s nagyobb áradásoktól ment mélyedés. A növények ide vándorlása meglehetős korlátozott s a befüvesedése egész más, mint valamely nyilt s nagyobb árterületé,