Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
124 A mocsári növény szövetkezet egymásra következése. A mint a Balaton vize régi idők óta észrevehetetlen lassúsággal apad s a feneke töltődik, a nád a sokesztendei ilyen vízapadás után lassanként beljebb hat a vízbe, a nádas part külseje hasonló lassúsággal szárad, úgy, hogy végre ez a föld a nádnak teljesen alkalmatlan, de a jó rostos és nehezen rothadó vagy pusztuló ííA-nak, csátéfélék-nek (Sauergras), pázsit (Agrostis alba) stb. és más mocsári kóró tenyészésére alkalmasabb lesz, azért ezek a nád-előkészítette és elhagyta földön, mint sorrendben harmadik szövetkezet (vegetatiólepeP, e magas pázsit nyomdokát követik. Minthogy a bakonyi part sok helyen a víztől kezdve jó meredeken emelkedik föl, ez a sásos és csátés rét nem széles; nagyterjedelmű zsombckja nincs, de Keszthely, Szigliget, másutt Boglár, Tót-Sz.-Pál és Vindornyalak körűi még látni. A tapolczai medenczében bizonynyal nagyszerű volt, de elpusztult. Más sásfaj elszórva követi a partnak ezt az övét, a Carex distans a legközönségesebb, a C. pseudocyperus a vidéken a legfeltűnőbb. A déli part füvesedése most e harmadik szövetkezettel kezdődik. Ez a sorrend néhol az égeressel egyesül, pl. Vasváron a Szent-Kút alatt. Itt a vegetatió háromrétű: a zsombék fölött a nád, fölötte az égerfaliget emelkedik. Ilyen hármas szövetkezést a Balaton mellékén nem láttam; de a természetes kapcsolat példájául fölemlítettem. Az alvidéki tőzeget leginkább a nád levele, taraczkja és más hulladéka, a sás, csáté és más pázsitféle (II. és III. szövetkezet) romlatlanabb részei alkotják s a boglári gyapjas tőzeg-ben a növénydarab jó nagy, szétfoszlik és könnyen felismerhető. A tőzeg különben nem mindenütt egyenlő jó, sokhelyt földes. A mocsári növényképlet negyedike szorosan nem válik el a harmadiktól, de annyira mégis eltérő, hogy a nádastól kintebbre esik, s a sásnak jelentékeny részét más élénkebb-szinű, inkább meszesföldi virágok szorították ki. vagy a földbe temetett tetemök fölött virultak föl. Ez a tőzeges rét (pratum turfosum) vagy réti láp. Mostani vegetatiója valóban a mult hamva fölött virít, s ha e réten járunk, a régi vegetatiónak jobb vagy hasznavehetetlenebb tőzegje süpped vagy reng alattunk. Ilyen a tapolczai és szigligeti lápteknő, Kéthely rétje, a hol most tőzeget ásnak, kisebb darabot itt-ott a bakonyi part nádasán kívül is lelünk. A tőzeges rétre következő ötödik képlet a süppedékes vagy semlyékes rét (Moorwiese), azaz meglehetős nedves, vizenyős fűszövetkezet pázsittal és tarka virágszőnyeggel, de ez már el nem tőzegesedik. Keletkezése az, hogy a féligmeddig vizenyős talajt ezek a kevésbbé tőzegesedő növények, megelőző tőzegesedő csáték nélkül, foglalhatták el, vagy az elpusztuló tőzeges rét romján üthettek tanyát. Ekkor a tőzeges fenék mélységbeli fúrással bebizonyítható. A hévvizi, keszthelyi, fenéki és badacsony-tomaji rétek egy része ide tartozik. A süppedős réttől a szárazföldi tarka réthez csak egy lépés van. A keskeny nedves part, a völgytelen hegység, a szőllőtermelés stb. az ilyen rét alakulásának erős gátat vet, a bakonyi oldalon kaszálórét leginkább csak a parton van. Az égeres meg a füzes, melynek inkább több faja mint a társak szövetkezete van a Balaton mellékén, a náddal meg a zsombékkal való szövetkezéséről ítélve, a harmadik szövetkezet után keletkezett a vizes-sásos helyen, míg ugyanabban az időben, a jobban szikkadt csátés helyen, a negyedik szövetkezet győzedelmeskedhetett. Az északi part, mint ezekből látjuk, a befüvesedésnek több fokán ment keresztül, mint a déli. De ha a déli parton a száraz homokgát után kintebb
