A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája
60 Spongisbriii hacsak abban nem keresem, hogy mint délvidéki faj csak ott tenyészhetik jól, a hol a víz kevéssé van kitéve hőmérsékváltozásnak és a hol legjobban meg van védve a hullámok verdeséseitó'l. Ilyen hely pedig a Balatonban épen a füredi uszoda, a melynek faczölöpein, különösen a fürdó'kabinok belsejében, a vízben lévő válaszfalakon és falépcsőkön óriás mennyiségben él. Hogy e faj hogyan került a Balatonba, az nem ismeretes, de igen jól demonstrálja azt, hogy a belvízi gerincztelen állatok legnagyobb része valóságos kozmopolita, a melyeknek földrajzi elterjedése nincs megszabva és termőhelyök igen sok esetben nem állandó. A Nagy-Balatonban a Spongilla Carteri BWK. fajon kívül általában az édesvízi szivacsok lacustris csoportja fordul elő, míg a Kis-Balatonban inkább a fluviatilis fajok tenyésznek, a minek oka a nevezett tavak természeti viszonyaiban, nevezetesen partjaik tagozatában, vizük természettani sajátságaiban stb. keresendő. — A Kis-Balaton ugyanis kiterjedt mocsárt képez, melynek széleit nád, káka stb. alkotja és több, lassan áramló, ú. n. folyásokkal van ellátva, a melyeknek partjairól különböző fák eresztik be gyökereiket és ezeken tenyésznek azután a szivacsok. Felemlítendőnek tartom azt is, hogy a Nagy- és a Kis-Balatonnal részint közvetve, részint közvetetlenül szerves összefüggésben lévő kisebb, ú. m. Ordas, Tarhó, Sós, leilei, boglári stb. tavakban, minden igyekezetem mellett sem bírtam szivacsokat találni. A Hydromedusák egyes fajait illetőleg végre megjegyzem azt, hogy a NagyBalaton parjain épen úgy, valamint a Kis-Balatonban vagy ezek mentén lévő más kisebb tavakban és mocsarakban mindenütt feltalálhatók. Eddigi gyűjtéseim és vizsgálataim eredménye különben a következő: 1 I. ALOSZT. SPONGIARIA. CSALÁD. SPONGILLIDAE GRAY 1867. Alcsalád. Spongillinae Carter. NEM. SPONGILLA LAMARCK. 1. Spongilla lacustris WERNER. A Nagy-Balaton legközönségesebb szivacsa, a mely mindenütt egyaránt előfordul. MARGÓ T. Balatonfüreden, GALLIK O. Keszthelyen észlelte, én pedig Balatonfüreden, Almádi, Vörös-Berény, Gamászai csárda, Siófok, Szántód, Boglár, Lelle, B.-Keresztúr, B -Sz.-György, Keszthely, Badacsony stb. környékén, a kövek alsó lapjáról, csiga és kagylóhéjakról, faczölöpökről, nádtörzsökről stb. gyűjtöttem. A fürdőházakon, különösen az uszodák (Keszthely) és hajóhidak faczölöpjein a jellemző ujjalakú elágazásokkal (Almádi), míg a köveken és a héjakon rendesen vékonyabb, vastagabb (1-—4 mm.) bevonatokat képez. A telepek nagysága változó; 1 dm.-nyi területet bekérgező alapúak nem tartoznak a ritkaságok közé. Szine rendesen zöld, sárga, piszkosszürke, szürkebarna, barna. 1 A fajoknak felsorolásában és elnevezésében dr W WELTNER rendszerét követem (Dr W. Weltner, Spongillidenstudien III., Archiv f. Naturgeschichte, Berlin, 1895. LXI. Jahrg , I Band, 1 Heft p. 114—144.
