A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)

Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája

38 Mastigoph o ra. 38 Az ostorok insertiója alatt azonban sokszor erősen fénytörő kis szemcse tűnik fel, mely talán excrettermék, és mely szintén erősen festődik és magnak nézhető. A test további fontos szervezeti részlete, a contractilis vacuolumok. E tekintetben is eltérés van a szerzők adatai között. STEIN csak egy vacuolumot látott, KLEBS pedig számos, egészen öt lüktető üröcske létezését állítja; én e tekintetben KLEBS-hez csatlakozhatom, a mennyiben én is mindig több vacuolumot láttam; rendes esetnek két közvetlen egymás mellett fekvő kis vacuolumot állíthatok, melyekrendesen a test legalsóbb részletében foglalnak helyett. A testben több-kevesebb excretszemcse szabálytalanul van szétszórva; a planktonban előforduló egyének ezenkívül rendesen néhány leucosincseppet is zárnak magukban, míg pld. a kis-balatoniak ezt nélkülözik. Az egyének mozgása egyenletes, chlamycLomonas-szerű, eltekintve a rendes rotatió hiányától, mely tekintetben KLEBS adatát erősíthetem meg. NEM

. Hymenomonas STEIN. 100. Hymenomonas roseola ST. Ezen faj valóságos rajokban népesíti kora tavaszszal a Kis-Balaton nádasát, hol márcziustól egészen április végéig (1893. ápr. 29.) mindig bőven találhattam. Később, a nyár folyamában mindegyre ritkább lett és már jún. 6-án alig találtam egy-egy példányt. Hasonló jó lelőhely a Kis-Balaton fenékiszapja is (1893. ápr. 29.). KLEBS' ezen faj új varietását írja le var. glabra néven, mely az alapalaktól abban különböznék, hogy testburka nem mutatja azon sajátságos dudorokat, melyekről már az előző faj tárgyalásánál emlékeztem meg, hanem egyszerűen szemcsés. A keszthelyi parton számos rendes typusos egyén társaságában a var. glabra-nsk megfelelőket is találtam Ha ennek daczára, az alapalak elnevezésével sorolom fel ezeket, annak oka abban rejlik, hogy ENTZ GÉZA beható vizsgálatai nyomán kitűnik, hogy a fiatal egyének testburka sima, a var. glabra-éva\ egyenlő."

2 Egészen eltekintek attól, hogy akkor is, ha ezen változat megállhatna, ez már 1888-ban STOKES-ÍŐI 3 Hymenomonas flava Stokes néven Íratott le. Ezen burokdudorok különben valószínűleg a burok víz által való felduzzadásából erednek. Olyan testburkot, mint KLEBS

4 rajzol, soha nem láttam ; a dudorok a burkon mindig nagyon egyneműen vannak elosztva. A chromatophor ENTZ, STEIN és KLEBS szerint két, a test hosszában elhelyezett lemez. Tényleg a «chrysochromophor» az egyének túlnyomó részénél olyan. Másoknál azonban némileg szabálytalan alakú; kedvezőtlen életviszonyok között élőknél pedig apró kis lemezekre oszlott. A test mellső részéből indul ki a két, aránylag vékony ostor, melyet STEIN és KLEBS-SG egyezően nem láttam oly hoszszúnak, mint ezt ENTZ rajzolja, minek magyarázata talán abban van, hogy az ostorok tetszés szerint különféle hosszúságra nyúlhatnak meg. Az ostorok mindvégig egyforma vastagságúak, nem pedig csúcsúkon elhegyesedők, mint ezt KLEBS rajzolja. 1 KLEBS Flagellatenstudien pag. 415. 2 ENTZ G. A tordai és szamosfalvi sóstó etc. Természetr. Füz. VII pag. 104. Tab. III. Fig. 20. 3 STOKES ALFR. Notices of New Infusoria Flagellata from American Fresh-Waters. Journ, R. Micr. Soc. London 1888. P. I. pag. 698—704. Pl. XI. Fig. 23. 4 KLEBS op. cit Tab. XVIII. Fig. 11 d.