A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)

Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája

Mastigoph o ra. 33 80. Trachelomonas Lagenella ST. Az előző faj társaságában találtam a leilei parti nádasban (1893. július 26.), a Kis-Balaton ó-folyásában (1893. márcz. 26.), meg a vörsi víz fenékdetritusában (1893. máj. 22.). NEM. Ascoglena ST. 81. Ascoglena vaginicola ST. Var. amphoroides nov. var. (32. ábra.) Az Ascoglena-nemet 1878-ban STEIN nagy Flagellata munkájában

1 írta le és néhány jó habitusképben ábrázolta is. Bővebb leírás azonban csak 1884-ben jelent meg KLEBS Euglenacea monographiájában.Ezenkívül még ENTZ G. munkájában «a tordaí és szamosfalvi sóstavak ostorosai »-ról

3 is van egy megjegyzés, mely két ostorú Ascoglenák Kolozsvár környékén való előfordulására vonatkozik. Magam az Ascoglenát a Kis-Balatonban (1893. május 22.), a vörsi víz fenékdetritusában egyetlen egy példányban találtam meg, melyet azonban teste szervezetére részletesen vizsgálhattam, sőt körülbelül egy hétig fedőlemezkulturában is tenyészthettem. A fontosabb méretek a következők: a tok hossza 18 |x; a tok szélessége......... 14 » a test hossza 14 » a test szélessége 10 » a szemfolt átmérője 2 » a tok nyakának hossza 2 » a tok nyakának szélessége 2 » a garat hossza körülbelül . ... 2 » a héj vastagsága 3/

4 — 1 » a vacuolum átmérője 2 — 4^ » Az egyén lágy, kocsonyás, elől nyitott tokban ül, melyhez kívülről mindenféle idegen test tapad. Ezen burok, melyet STEIN barnaszínűnek mond, mi KLEBS szerint vasoxydhydrattól ered, nem mindenütt egyforma vastag, legvékonyabb a nyak táján, legvastagabb pedig a test aboralis pólusán. Alakja igen feltűnő és az eddig ismertektől eltérő; nevezetesen tokja rövid és vastagnyakú amphora alakját mutatja. Ezen, az alapalak rendesen megnyúlt 1 STEIN F. Der Organismus der Infusorien. III. Abth. Flagellaten. Tab. XXI. Fig. 35- 36. 2 KLEBS G. Über die Organisat. einiger Flagellatengruppen und ihre Beziehungen zu Algen und Infusorien pag. 316—317. 3 Természetrajzi Füzetek. VII. köt. 1883. pag. 92. A Balaton tud. tanulmányozásának eredményei. II. köt. i. rész. 3 32. ábra. Ascoglena vaginicola St. var. amphoroides nov. var. Habitusvázlat. A tokocska egy Conferva bombycina-sziúrdL tapad. A nyálkás tokon mindenféle piszok és detritus ragad meg. Az egyén testében jól lehet látni a chlorophorlemezeket, mellső végén van a vacuolumrendszer reservoirja, a hozzáragadó szemfolttal Ez alatt van a nagy mag. Kbl. 650-sz nagy.