A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája
29 76. Lepocinclis globosa NOV. SP. (27—30. ábra) E fajt a lellei parton (1893. júl. 27.) találtam; jellemzése a következő: A test gömbölyded, vagy kissé hosszéira nyéilt, orsódad, hossza ip.—21 (j. / gyenge burokkal és rövid ostorral. A chlorophor számos, spirálisokban elrendezett lemezből áll. Stigma, mag és vacuolumrendszer olyan, mint a L. Ovumé. A paramylon vagy korongok, vagy pedig apró szemcsék alakjában van kifejlődve} Ezen faj úgy szervezeténél, mint nagy variabilitásánál fogva igen érdekes. A test alakja vagy gömb, Chlamydomonas Pulvis cuius-szevií (29—30 ábra), vagy pedig ovális (1. 27-ik ábrát); sokszor mellső részén kissé ki is van húzva és kicsúcsosodva, máskor azonban orsóalakú, némelykor letompított hátsó véggel (28. ábra). Ezen változó alakkal összefüggésben, a test nagysága is változó, hossza 14—21 közt ingadozik, míg szélessége rendesen 11 — 14 u között variál. A Lepocinclis-nemre jellemző pelliculáris sávozat csaknem egészen hiányzik; csak igen erős nagyítások alkalmazásával és akkor is csak gyöngén vehető észre a test felületén rhombikus terecskékből álló rajz, annak daczára, hogy a testburok rendesen igen vastag és ezzel kapcsolatban nagyon merev; néhány esetben azonban a pellicula aránylag igen vékonynak látszott. A test ostorvégén sokszor ajakos (28-ik ábra), máskor pedig a garat szélességének megfelelőleg egyenesen levágott. A garat maga aránylag tág, de rövid; alatta fekszik a vacuolumrendszer, mely typusosan fejlett. A szemfolt ovális lemez, centrális kristálytesttel, hossza kbl. 2 (29. ábra Y). A paramylon igen változatos; vannak egyének, melyek csak kisebbnagyobb szemcséket és gömböket tartalmaznak (30. ábra); túlnyomó részben azonban a paramylon, mint a többi Lepocinclisé, korongalakú. E korongok vagy egyenesek, vagy pedig görbültek; számuk is változó ; rendesen csak kettő van, mely a test középső részén, egymás átellenében pet'ipherikus állást foglal el (27. ábra). Ritkább esetben van három paramylongyürű, s ezek azután sajátságos állásúak, a mennyiben ilyenkor két korong a test két oldalán, a hossztengely irányában, a harmadik pedig ezek alatt és reájuk merőlegesen, kereszttengely irányában fekszik. Egy ízben igen erős fejlettségű, egyetlen paramylonkoronggal ellátott egyént figyeltem meg, melynek paramylonkorongja a test többi szervezeti részleteit szinte elnyomta. A chromatophor typusos; nagy, l 1/. [j.-t mérő zöld lemezkéi szabályos spirálisokban vonják körül a testet (27—30. ábra). e _ -11. —-C 27—2(9. ábra Lcpocinclis globosa n. sp Két rajzósejt habitusképe. Kbl. 610-sz. nagy v == vacuolumrendszer, s — stigma (szemfolt), f — a rövid ostor, p — a paramylonkorong, melyek az ábrán élükről, a 25. ábrán pedig lapjukról látszanak, c = a szabálytalan sorokba szedett chlorophyll-lcmezkék. Új ostoros ázal. etc. pag. 94.
