A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)

Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája

27 nem lemezes, hanem szalagos a chromatophor és ilyenkor spirális zöld szalagot képez (21. ábra) A paramylon igen változatos fejlődésű. Vannak a testben parányi kis gömbölyded keményítő golyócskák mellett, kis pálczikaszerű képletek, de nagyobb paramylonrögök is ; még más esetben 3, egészen 9—10 [J. hosszúságot elérő, aránylag óriás, lencsealakú paramylontest van, s ezek ilyenkor mindig határozott helyzetűek: kettő a garat táján, egy pedig a végtüske mellett foglal helyett (23. ábra). A kisebb gömbalakú paramylontestek (22, ábra) némelykor kettesével, de négyesével is egymáshoz vannak tapadva. A paramylon mellett mint kiválasztott termék még változó mennyiségű excretszemcse is fordul elő. A sejt hátsó részében fekszik a 3—5 átmérőjű gömbölyded mag, melyet különösen nagy nucleolusa jellemez. A szaporodás oszlással történik a Phacusok rendes módján. Ezen alapalaktól a már említett fajváltozat lényegesen abban különbözik,hogy nincsen farktüskéje; hanem hátsó testvége felduzzadt. Továbbá abban is, hogy teste nem annyira laposra nyomott és nélkülözi azon kiválóan erős csíkoltságot, mely a typusos példányokra épen annyira jellemző (24. ábra). Ezen alakokban, melyeket eddig csak a tarhányi tó fenékiszapjában találtam meg, nagyobb mennyiségű paramylont nem észlelhettem, ép úgy mint — részint ezen állatka kicsinysége, részint pedig ritkasága miatt — a chromatophorra nézve sem tudtam határozott eredményekre jutni, habár már előzetesen is valószínű, hogy ez is az Euglenidák typusa szerint van kifejlődve. Csak szétvált chlorophylllemezkéket láttam. Ezen alak kisebb a typusnál; méretei a következők: a test hossza . a test szélessége . a mag átmérője . a szemfolt átmérője, a reservoir átmérője. Ezen fajváltozat már átvezet a Phacus oscillans-\\oz, sőt vannak példányok, melyekről alig dönthető el, vájjon melyik fajhoz tartozók? Ilyen átmeneti alak egy ízben igen sajátságos paramylontestet rejtett, mely az egész test módjára begörbültnek látszott. A Ph. striatas a Balaton littoraléjának jellemző Flagellatája, melyet eddig a Kis-Balaton, ó-folyás (1893. márcz. 26.), diásszigeti mocsár (1893. máj. 22.), keszthelyi part (1893. márcz. 25.), Kőkoporsó (1893. máj. 21.), tarhányi tó feneke (1893. aug. 8.) nevű helyekről ismerek. 24. ábra Phacus striatus n. sp. A tarhányi tóban talált alakváltozat habitusképe. Kbl. 650-sz. nagy. 0 — ostor, v = vacuolumrendszer a szemfolttal, n — a mag, c = a chlorophorlemezek, p = paramvlonszcmcsék. 9 5-6 2-5 15 1—2