A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)

Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája

23 M astigop

bora. Igen jellemző a chlorophor. Ez spirális szalag, mint ehhez hasonlót az Euglena gracilis-xö\ ismertettem, csakhogy nem csipkés, mint ama fajé, ép úgy mint az egyes csavarulatok nem is feküsznek olyan szorosan egymás mellett és ezért könynyebben is vehetők észre (17. ábra). A chlorophyllszalag két kis pyrenoidot zár magába; ezek átmérője l'/

2 JJ. ; rendesen a sejt hátsó, aboralis része felé foglalva helyet, igen vékony paramylonréteggel vannak borítva, habár ez a táplálkozással összefüggő jelenség nem lehet állandó. A pyrenoidokon kívül még a test más részein is szabadon képződik paramylon, apró kis hengeres pálczikák alakjában (lásd 17. ábra). Különösen nagyobb mennyiségben gyűl össze ezen paramvlon a sejtek centrális részein, kedvező életkörülmények, azaz kellő dús táplálkozásnál. Erősen fénytörő excretszemcsék sem hiányoznak, habár ezek ritkábbak A vacuolumrendszer rendes fejlettségű; a reservoir igen kicsiny, csak mintegy 1 \'

2 \J. átmérőjű; a reservoirhöz tapad a kerek, lemezalakú szemfolt, mely oldalról tekintve kis, rubinpiros pálczikának látszik. Legújabban kellő erős nagyításokkal ebben is centrális lencsetestet tudtam megkülönböztetni. A sejt hátsó részében, csaknem végében van elhelyezve a kis, 2 ;j.-t elérő sejtmag, mely gömbölyded vagy kissé ovális, s igen nagy nucleolust zár magában. Ezen typikus alakok társaságában azonban nem ritkák az eltérések is, így vannak pld. egyének, melyek csak egy pyrenoidot tartalmaznak; míg másrészt olyanokat is figyeltem meg, melyek aránylag óriás szemfolttal tűntek ki. A mozgás a rövid és a test felerészéig érő ostor segélyével élénk; a flagellum azonban igen érzékeny. Legtöbbnyire csak lassan mászó, kevés metaboliát mutató, ostornélküli egyéneket figyelhetünk meg. A szaporodás csak ritkán észlelhető és oszlással — az Euglenák rendes módján — történik. Oszlás előtt az egyének levetik ostorukat, testüket összehúzzák és az oszlás lefoly a nélkül, hogy az egyének külön nyálkaburkot választanának ki. igen érdekesek azon alakok, melyek mintegy átmenetet látszanak képviselni az E. minima és a Phacus parvula Klebs között, a mennyiben testük ugyan egészen az E. minima szervezetét és testalakját tünteti fel, de laposra nyomott és merev. Egy ilyen egyénben egy ízben egy aránylag colossális paramylon-testet vettem észre. E. minima állandó nádas mocsarak fenékdetritusának nem ritka lakója, mely azonban nem seregesen, hanem inkább egyenként szokott előfordulni és kultúrában is jól tartható. A mi ezen faj rendszertani helyét illeti, ez leginkább közeledik az Euglena pisciformis-\\ez és az Autoglena alnembe sorolandó. jS—1Q. ábra. Euglena minima n. sp. 18. ábra. Rajzósejt habitusképe. A chlorophorok lapjukról látszanak. JQ. ábra A chromatophorok élükről látszanak, ép úgy a pyrenoidok is. Kbl 650-sz. nagy.