A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája
20 M astigopbora. Var. hyalina Ehrb. Csak egy ízben láttam a Kis-Balaton ó-folyásában (1893. márczius 26.). 53. Euglena sanguinea EHRB. Ezen szép Euglena-fajt csak zöld varietásában elég gyakran láttam a KisBalaton ó-folyásában (1893. márcz. 26.) és a zalai vízben (1893. máj. 22.). 54. Euglena velata KLEBS. A Kis-Balaton ó-folyásából (1893. márcz. 26.) és a «kőkoporsó» mocsaras partjáról (1893. máj. 21.) ismerem. KLEBS 1 ezen faj chromatophorjairól azt írja: «Chlorophyllträger kurz, bandförmig, an den Längsseiten oft lappig eingeschnitten, in dem peripherischen Cytoplasma dicht aneinander gedrängt verlaufend, jedes mit Paramylumkorn». Mivel a festéktartókra nézve más eredményre jöttem, talán nem fölösleges, ha ezen fajt kissé részletesebben írom le. A test hosszúra nyúlt, kissé halalakú, lassan elkeskenyedő véggel, melyet némelykor kissé kettéhasítottnak találtam. Kinyújtott állapotban 37 40 ;J. hosszú és 12 P. széles, tehát tetemesen kisebb, mint a KLEBS leírta alak. A sejtburok meglehetősen vastag és ellentálló és ezzel függ össze a mozgásoknak már KLEBs-től megfigyelt lomhasága és az egyének nehézkessége; az Euglenákra jellemző csíkoltság csak kevéssé vehető ki a pelliculán. A test mellső végén van a kissé meghajlott garat, mely messze követhető, miből KLEBS 2 rajzai nem tüntetnek fel semmit; a garatból ered az igen mozgékony, de egyszersmind igen érzékeny ostor is. A vacuolumrendszer typusos kifejlődésű, nagy sinussal; feltűnő a szemfolt nagy változatossága. KLEBS ezen szemfoltot négyszöges lemezkének nevezi; én már 1891-ben részint kerek, részint ovális lemeznek találtam, melyben számos lencsetestecske foglal helyet; a balatoni egyének stigmája pedig két szélén behajlott lemezke, mely közepén nagy «kristálytestet» visel. Igen érdekes a chromatophor szerkezete. E tekintetben KLEBS előbb idézett szavait csak annyiban erősíthetem meg, hogy a chlorophor tényleg szorosan egymás mellett álló szalagokból áll. Sőt sokszor ezek oly közel is vannak egymáshoz, hogy csak erős nagyítással és megfeszített figyelemmel különböztethetők meg. Igen meglepő a Spirogyrák chlorophyllszalagjai és ezen chromatophorok megegyezése; itt is megtaláljuk a csipkés, szabálytalan szalagalakot, itt is megvannak a nagy, széles paramylonburokkal körülvett pyrenoidok, még pedig nem, mint KLEBS állítja, minden szalagban egy, hanem bizonyos közökben nagy számban, úgy hogy teljesen kifejlődött egyénekben 18 pyrenoidot is tudtam megszámlálni. Ezen spirális chlorophyllszalag 2—3 jx széles és a pyrenoidok helyén rendesen még ki is szélesedik. Szabad, nem pyrenoidokhoz kötött paramylon a testben különben nem található, de igenis a kedvező vagy pedig kedvezőtlen életviszonyok szerint, kisebb-nagyobb számú excretszemcse és néha vörös olajcseppek is. 1 G. K LEBS : Über die Organisation einiger Flagellatengruppen und ihre Beziehungen zu Algen und Infusorien (Untersuch, aus d. bot. Inst. z. Tübingen. I. Bd.) pag. 301. 2 KLEBS op. cit. Tab. III. Fig. 3.
