A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Pantocsek József: A Balatoni kovamoszatok
8 A Balaton kova nioszatai. részeket oldja. A lúgot ismét nagy mennyiségű desztillált vízzel mindaddig mossuk, míg a vörös lakmusz-papir színét kékre többé nem változtatja át. A teljesen tiszta anyagot iszapolás által súlya szerint különféle fajsúlyú részekre osztjuk, úgy, hogy az anyagot egy centiméter magasságig, egy 3 cm. széles, 30 cm. magas üveghengerbe öntjük, és reá desztillált vizet, úgy, hogy a vízoszlop a henger széléig érjen. Most az edény felső nyilását tenyerünkhöz szorítva, az üledéket 2—3-szor felzavarjuk. Felzavarás után a hengert x/ 2 perczig állva hagyva, az ezen idő alatt leülepedett anyagról a vízoszlopot gyűjtő edénybe öntjük, s az első hengerben addig folytatjuk a fél percznyi anyagüllepítést, míg az üledék feletti víz teljesen tiszta Ezen, leginkább durva kvarcz szemekből álló, diatoma nélküli, teljesen kilúgozott anyaggal többé nem törődünk. A gyűjtőpohárból a leülepedett anyagot az üveghengerbe téve, avval ugyanígy járunk el, mint az első kísérletnél, csakhogy most az anyagnak egy és fél percznyi időt engedünk leülepedésre, azután az anyagot 30 perez alatt engedjük ülepedni. A 30 percznyi várakozási idő alatt leülepedett anyagról leöntött és felgyűjtött vízmennyiséget még két órai várakozási idővel engedhetjük újból leülepedhetni. így tehát a fajsúly szerinti első ülepedés mindazon bacillariákat fogja tartalmazni, melyek 30 másodperczen, a másik, melyek egy és fél perez alatt, a harmadik, melyek 5 perez alatt, és esetleg a negyedik, melyek 2 óra alatt ülepedtek le. Az ily módon nyert tiszta anyagot széles szájú, egészséges, finom parafadugaszszal záró üveghengerekben alkohol alatt szoktuk conserválni, és ezen anyagokból készítjük a bacillaria-készítményeket. A BACILLARIÁK GÓRCSÖVI KÉSZÍTMÉNYEINEK ELŐÁLLÍTÁSI MÓDJA. A tisztított anyagból kautschukkal borított, tölcsér alakú kis pipetta segélyével csekély mennyiséget teszünk egy széles mély óraüvegbe elhelyezett kellő mennyiségű tiszta desztillált vízbe. Az óraüvegben lévő vizet, azt az asztallapra reászorítva, s a bal kézzel rotáló mozgásba hozva, látni fogjuk, hogy a vízben a diatomák könnyű pehelyszerü felhőcske alakjában az anyagból felemelkedve a vízben úszkálnak. Most az óraüveget kissé ferdére emelve, az úszkáló bacillariákat a pipettával kiemeljük, s a kihalászottakat ismét más, készen álló óraüvegbe desztillált vízbe helyezzük. Ezt a kezelést az első óraüveggel addig folytatjuk, míg csak az anyagból bacillariahéjak felszállanak. A kilúgozott, jól felkavart anyagot a másik óraüvegecskéből egy 10 négyzet czentiméter nagyságú fémlapra, előre reáhelyezett tiszta fedőlemezekre csepegtetjük. Az igen sík, vízszintesen álló fémlemezen elhelyezett fedőlemezkéken a cseppeket üvegbura alatt kellő melegségi fok mellett elpárolgás által kiszáradni engedjük. Az így kiszáradott tárgylemezek praeparált oldalára pipetta segélyével benzolt csepegtetünk, hogy a benzol a héjakból a levegőt kiszorítsa, a benzol cseppekre pedig Tolu- vagy Styrax-oldatot. A barna színű gyantaoldatok a benzol érintkezésével színüket sárgára változtatják, miért is a további munkával addig várunk,
