A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Istvánffi Gyula: A Balaton moszatflorája
A balatoni hó flórája. 29 ezt az érdekes mikroszkopikus növényt. AGARDH még népies nevet is talált számára s a hó virágjának nevezte el, egy LINNÉ-féle hasonló név alapján. LINNÉ ugyanis a vizek «virágzását» okozó (Nostoc fios aquae L.) egyik moszatot hívta így. [Magyarul szintén ismeretes egy hasonló kifejezés, s ez a Tiszavirág, de mint általán tudva van, a Tisza virágzását egy izeit lábú óriási mennyiségben való elszaporodása okozza. Tudtommal a vizek szinén fellépő' moszat-vegetatiót népünk nem különbözteti meg külön névvel.] Visszatérve a Protococcus nivalis-hoz, hozzá kell tennünk még elbeszélésünkhöz, hogy C. A. AGARDH igen szerencsés volt a vörös organizmus karakterizálásában, mert a többi kiváló botanikusok is csakhamar csatlakoztak nézetéhez, sőt AUGUSTE PYRAMUS DE CANDOLLE, kinek volt alkalma összehasonlítani a svájczi, meg a Rossféle vörös havat, a kettőben előforduló vörös organizmust azonosnak tartotta. Közbevetőleg jegyzem csak meg, hogy legújabban megint ez a nézet uralkodik. Első beható dolgozat, mely a hó flórájára vonatkozik a WIITROCK-é vala (Om snöns och isens flora, särskildt i de arktiska trakterna; in A. E. NORDENSKIÖLD Studier och forskningar, Stockholm, 1883). Előtte csak az előbb említett Protococcus vagy Sphaerella nivalis (BAUER) SOMMERFELT volt ismeretes, mint havon élő moszatféle. WITTROCK azonban sok grönlandi, svéd, norvég, spitzbergi és szibériai anyagot kapott a különféle expedíciók révén s ezeket feldolgozta. WITTROCK hó- és jégflorát különböztet meg. A hóflora szerinte gazdagabb a jég flórájánál, mert a hóról 37 fajt tudott konstatálni, míg a jégről csak 10-et. Mindössze pedig 42 moszatfajt lelt a hó és jég szinén, ide számítván még 4 Bacillariaceát is. WITTROCK után LAGERHEIM vizsgálta a Spitzbergák havát, meg a Luleii Lappmarkon gyűjtött hópróbákat s Ecuadori tartózkodása alatt a Pichincha nevű havas vulkán hófloráját is átkutatta, KNUT BOHLIN Finmarki és Pite Lappmarki, BERGGREN pedig újból Spitzbergi próbákat kapott vizsgálatra, ezen itt említett kutatók valami 70 moszatfajt és varietást mutattak ki a magas észak havában, ezek között több rendbeli új fajt is, melyek eddig más életviszonyok között nem találtattak. Áttekintve a följegyzett moszatokat, úgy látom, hogy a Cyanophyceák és a Conjugaták után a Protococcus-félék vannak a legnagyobb számmal képviselve, míg a Bacillariaceák csak hat fajjal jelennek meg ebben a jegyzékben. A magas észak hava kötötte le jó ideig kizárólag a kutatók figyelmét, csak legújabban LAGERHEIM és CHODAT révén nyertünk adatokat a közép-európai, illetőleg egyenlítő alatti hegységek haván élő növényzetről. LAGERHEIM az Ecuadori Pichincha nevű vulkán jégkemény haván, «nieve de piedra», 21 moszatfajt talált, s ezek között a Chlamydomonasok voltak az uralkodók, R. CHODAT pedig a Col des Écandiés-n (Massif du Mont Blanc) gyűjtött hóban a Sphaerella nivalis-cm és a Raphidium nivalé-n kívül az Ancylonemát is megtalálta, melyet eddig csak a magas északról (Grönland, BERGGREN ; Norvégia, LAGERHEIM ) ismertünk. (Összefoglalva a hó és jég flórájáról eddig ismeretes adatokat, azt látjuk, hogy ez a sajátságos életviszonyokhoz alkalmazkodott növényzet három formában, illetőleg színben lép föl, ezek: 1 1. a vörös hó, ez a legrégebben ismeretes, szine vérvörös, téglavörös, rózsaszín, vagy biborbarna közt ingadozik. A vörös színt a Sphaerella nivalis = Haema1 WARMING : Lehrbuch d. ökologischen Pftanzengeographie, 1896, p. 135.
