A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Istvánffi Gyula: A Balaton moszatflorája
14 Plankton-növények a Balaton vizében. 13 planktonjában (III. Aus der Biologischen Station des Deutschen Fischerei-Vereines am Müggelsee. — Die Bacillariaceen im Plankton des Müggelsees bei Berlin; Zeitschr. für Fischerei und deren Hilfswissenschaften, 1895, Heft 6, Sonder-Abdruck); megegyezik ezzel a Balaton tenyészete abban is, hogy a Fragilaridk fellépése jóformán egybeesik, a fajok dolgában azonban itt is eltérésekre akadunk, mert más fajok lépnek fel a Balatonban, mint amott, míg a Balatonban a Lysigonium variaris, Melosira distans, M. crenulata, és M. Roeseana uralkodnak, addig a Müggelseeben csak a M. crenulata található ezek közül, de azonkívül azután előjó'nek még a M. Binderiana, M. granulata és M. tenuis meg M. tenuis sima; a balatoni hét Nitzschia közül, mely mint planktonalkotó él a Balaton tetején, egy sincs a Müggelseeben; ugyanily eltérésekre akadunk, ha a más helyekről eredő planktonmegfigyeléseket veszszük számon és hasonlítjuk össze a Balaton tenyészetével, a mi élénken mutatja, hogy mily tág tér nyílik még itt a biologiai megfigyelésekre, föltéve, hogy azok szabályos rendszerességgel végeztetnek. Kiderül különben a planktoni feljegyzések futólagos áttekintéséből is, hogy a Balatonnak sajátlagos moszatvilága van, a mely nem nagy változatosságot mutat ugyan, de összetételére nézve mégis meglehetősen elüt a többi, ilyen irányban vizsgált víztartók moszatflorájától. A későbbi vizsgálatok érdekében nem mulaszthatom el már ezúttal is figyelmeztetni a planktonvizsgálatok főbb feladatainak lehetőleg korai és pontos számontartására, a mi most, a lefolyt vizsgálati időszak alatt nem volt mindig lehetséges, legtöbbször már csak az idő hiánya miatt sem, nem továbbá a helyszínén való vizsgálást megkönnyítő, alkalmas, felszerelt állomások hiányában. A planktonvizsgálatokra nézve igen nagy fontosságot kell tulajdonítani a legújabban FRENZEL-ÍŐI ajánlott módszernek. PNENZEL ugyanis tapasztalván azt, hogy a plankton meghatározására való eszközök és módszerek nem nyújthatnak minden körülmények között pontos eredményt, egy új eljárást gondolt ki. FRENZEL a JOHANNES MüLLER-től származó és azután VIKTOR HENSEN-től tökéletesbített planktonhálókat egy új eszközzel helyettesíti. A HENSEN-féle hálók két czélra, a qualitativ és a quantitativ planktonmeghatározásokra vannak berendezve; már most, a mi a quantitativ hálót illeti, ezt, hogy egész biztosan működjék, úgy kell használni, hogy egy bizonyos megmért mélységbe lebocsáttatik és azután lassan felhúzva a hálót, a fölötte levő víztömeg a háló n keresztülszűrődik; ily módon a megszűrt vízmennyiséget ki lehet számítani erre azután a benne foglaltató planktont is megállapíthatjuk. Ha azonban — mint ezt FRENZEL igen helyesen kifejti — a víz bizonyos időben nagyon szegény élő planktoni szervezetekben, vagy pedig nagyon sekély a planktonra vizsgálandó víz, akkor ez a módszer felmondja a szolgálatot, vagy pedig meg kell változtatni egészen az eljárást és a vízszintes húzással segítünk magunkon, vagyis a hálót egy darabig, egy megállapított hosszúságú pályán, a csolnakkal végigvontatjuk. — Ekkor a vízszintesen áthalászott víztömeget kiszámítva, szintén megállapíthatjuk a planktonmennyiséget. De ez a módszer is cserben hagy sokszor, úgy, hogy mégis jobb a függélyes húzáshoz visszatérni. Miután azonban a vízszintes, meg a függélyes húzásnak sok akadálya van, nem maradt egyéb hátra, mint új módszerek kieszelése. — Megtörtént ugyanis, hogy a jégen át halászás a függélyes húzással egészen eredménytelen maradt, mint ezt FRENZEL elbeszéli (Zur Planktonmethodik; Biologisches Centralblatt, XVII, 1897, Nr. 5, p. 191). — így a
