A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája
222 .4 ves. nádon belül pedig gyékényesek vannak. A nádasok között mindenfelé cseperedik a fűzfa, helyenként egész füzesekké nőve; a legtöbb helyen azonban a csaknem évenkint beálló megperzselés következtében alig emelkednek a kifejlett, négy méternyi magasságú, nád fölé. Ezeken az elnyomorodott füzeken vannak egyes gémfajok fészkelő-telepei, tányái. A Kis-Balaton úgy természeti viszonyai, mint vadászati tekintetben való védettsége folytán az egész Balatonnak a legmadarasabb területe, a mely — a téli befagyási időszakot leszámítva — egész éven át, de különösen a tavaszi és őszi vonulás alkalmával oly pezsgő madáréletet tár elénk, az egyedek akkora tömege található itt, a minőt ma már hazánk nem minden hasonló területén tapasztalhatunk. A Balaton madárvilágának rendes alakjait legczélszerűbben a következő rendszeres összeállításban tekinthetjük át. I. REND. PASSERIFORME S.' CSALÁD. TURD1DAE. NEM. Erythacus Cuv. 1. Erythacus suecicns L. (A kékbegy). Vízben álló, vagy vízszéli magas növényzethez kötött nyári madár, mely a kis-balatoni nádasokban, különösen ott, a hol fűzhajtások tarkázzák a nádat, igen gyakori s jelenléte a hím énekéről könnyen észrevehető. Márczius derekán érkezik s ez időtől kezdődőleg a hím valamely alacsony fűzgaly, vagy avas nád tetején ülve, hallatja nehezen leírható énekét. Egyébként az említett növényzet között meglehetősen elrejtve él, a hol a szálakon s a földön apró és gyors szökdécseléssel egérmódra mozog s a nedves talajon a lehullott lomb között keresi rovartáplálékát. Felröpülve farkáról és farktövéről ismerhetjük fel, mely ekkor rozsdaszinűnek tűnik elő. Október elején távozik el. A Balaton egyéb nádszegélyein csak a tavaszi és őszi vonulás idején láttam. NEM. Acrocephalus NAUM. 2. Acrocephalus turdoides MEY. (Nádi rigó.) Az új nádhoz kötött madara a Balatonnak, mely minden nádasában, ha az csak keskeny parti szegélyt alkot is, előfordul. Április közepe utáni napokon érkezik hozzánk, akkor, a mikor az új nád már 1—2 arasznyi magasságú. Megérkezését i Az alábbiakban feljegyzett fajok mellett felemlíthetem a seregélyt és a szürke varjut, mint a melyeket némi tekintetben szintén a Balaton madaraihoz számíthatunk. A seregély (Sturnus vulgaris L.) ugyanis nyáron, a mikor fiainak kirepítése után csapatba verődött s egész nap a legelőkön, szőlőkben, meg a kukoriczásokban jár: a balatonszéli nádasokban éjjelezik. Napnyugtakor kisebb-nagyobb csapatokban és sebes röpüléssel vonul a nádba, a hol óriási tömegekké szaporodik fel. Napkeltekor a nádban morajszerű zajt csapnak s kis vártatra az egész tömeg egyszerre, távoli mennydörgéshez hasonló robajjal röpül fel s nyomban kisebb csapatokra szakadozva, a mező különböző tájai felé tűnik el. A szürke varja (Corvus comix L.) a Kis-Balaton egyik mocsári zsiványa, a mely madártojásokat és fiókákat rabol és megsebzett madarakat vesz űzőbe. Ha egyebet nem szerezhet, a vízapadás alkalmával szárazon maradt kagylótetemeket vágja ki az ú. n. békateknőkből.
