A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája
A halakban élősködő férgek. 185 kerekalakú, kettős határú chitingyürűvel körülvett, medenczeszerű bemélyedés. — A gyürü hátsó ívének közepe táján egy bevágás látható, a mely azonban annyira kicsi, hogy csak erős nagyító segélyével vehető jól ki. A bursa csak a köztakaró keskeny megvastagodásának mondható, mely a szívókától kezdve egészen a farki vég elhegyesedő csúcsáig körülveszi a testet. E képlet elülső része igen jelentéktelen. hátrafelé azonban kissé megszélesbedik s átmérője legszélesebb a végbélnyilás magasságában (085 mm.); ettől kezdve újra keskenyedik és a harmadik postanalis papilla mögött lassankint elvékonyodva, hegyes csúcsban végződik. A farki vég, illetőleg a bursa egyáltalán nagyon rövid, alig 0 95 mm. hosszú s rajta háromféle papilla különböztethető meg. A végbélnyilás előtt mindenik oldalon 3—3 papilla van, melyek közül a legmagasabban, vagyis a szivóka elülső határával körülbelül egy magassságban fekvő a legnagyobb és harántul megnyúlt ovális alau; a középső, a mely gömbölyded, már kisebb, a harmadik pedig, a mely szintén gömbölyded, a legkisebb. A többi papilla inkább a test hátulsó végének két szélén foglal helyet és pedig oly módon, hogy 1—1 megnyúlt, végén kissé duzzadt szemölcs, a végbélnyilás magasságában látható, a test két oldalán, míg a harmadik csoportba tartozók már a végbélnyilás mögött foglalnak helyet. Ez utóbbiak közül mindenik oldalon kettő a bursa széleit összekötő haránt duzzanat magasságában fekszik; az elülső nagyobb, a hátulsó valamivel kisebb, vége felé pedig mindeniken kis gombszerű duzzanat látható ; a bursa széléig egyik sem terjed egészen. A 3. postanalis papilla csaknem a bursa széléig ér. Végre mindenik oldalon találunk még 1—1 kis papillát, ezek azonban nincsenek arányosan elhelyezve, hanem az egyik a fark csúcsához egészen közel, a másik pedig attól kissé távolabb foglal helyet. Együttvéve tehát mindenik oldalon három praeanalis, egy analis és négy postanalis papillát találunk. A postanalis papillák közül a három nagyobb, melyek a bursa szélét többé-kevésbbé megközelítik, inkább rövid bordának tekinthető, ellenben a kisebbek határozottan papillák alakjával bírnak. A spiculák meglehetősen hosszúak (083 mm.), de egyenlőtlenek, a végeik a végbélnyilás táján láthatók. Ezen Heterakis-fajt, melyből két hím példányt a fogas süllő beleiben találtam, a test hosszasága mellett főképen a farki végnek, illetőleg a bursának feltűnő rövidsége és a papilláknak elrendeződése alapján lehet megkülönböztetni a halakból ezideig ösmert fajoktól. IV. Balatoni halakból 1OJ. ábra. Heterakis brevicauda n. sp. Plathelminthes. a) Trematodes. Distomum perlatum N ORDMANN. Tinea vulgaris OV. I NTEST. Distomum tereticolle RUD. Esox lucius L„ Lucioperca Sandra Cuv. OESOPH. gyűjtött férgek. b) Cestodes. Caryophyllaeus mutabilis RUD. Abramis brama L. I NTEST. Ligula simplicissima CREP. Lucioperca saiulra CUVIER, Abramis Brama L., Perc a fluviatilis L., Tinea vulgaris Ow. ABDOM.
