A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája
A mohállatok, a melyek eddigelé a Balatonból egészen ismeretlenek voltak, littorális faunájának fontos kiegészítői. Helyhez kötött telepei két méternél mélyebbre nem igen hatolnak, a mennyiben egyetlen esetben sem sikerült nagyobb mélységből gyűjtenem. Általában a tó délnyugati partvidéke, vagyis a Siófok, Szántód, Boglár-Keszthely vidéke úgy a fajok számában, mint mennyiségében sokkal gazdagabb, mint az észak-keleti, vagyis a veszprém-zalamegyei oldala. Tenyészésüket, termőhelyeiket azonban itt is a hullámok nagyban befolyásolják, a melyek mint ismeretes — a vizet felkavarva e «magyar tenger» egész hosszában megindulnak és a somogyi partokon végződnek. Ezek elől pedig a mohállatok mintegy menekülnek és olyan helyen ütik fel tanyájukat, a melyek a hullámok verdeséseinek nincsenek kitéve. Ilyen helyek, a többek közt, a partoktól nem messze található és a homokos fenékből a víz felületére kiemelkedő kőrakások, a hol azután az ember egyes kövek alsó felületéről, csiga- és kagylóhéjjakról szebbnél szebb bryozoa és szivacstelepeket gyűjthet. Ezeken kívül nagy mennyiségben találhatók a fürdőházakon, a tó mentén egyes helyeken előforduló kisebb nádasokban, továbbá a Kis-Balatonban, vagy az ezekkel közvetetlenül vagy közvetve összefüggő kisebb tavakban, különböző vízi növényeken (Nympliaea alba, Nupliar luteum, Sparganium, Typha, Polygonum stb. szárán, levelein stb.). A balatoni bryozoák általában a környezethez nagyon alkalmazkodnak és tenyészésükre minden védett helyet felhasználnak. Erre nézve tanulságos például szolgálhat azon 10 literes nyakas üveg, melyet B.-Füreden a hajóhíd alatt az iszapban találtam és melynek egész belső felülete tele volt bryozoa- és szivacstelepekkel, míg külsején egyetlen egy telep sem volt látható. A gyűjtött fajok különben a következők: I. REND. BRYOZOA INFUNDIBULATA GERVAIS. CSALÁD. PALUDICELL1DAE. ALLMAN. NEM. Paludicella GERVAIS. 1. Paludicella articnlata EHRENBERG. (105. ábra ) Mint ismeretes, e íajt EHRENBERG 1 fedezte tel Berlin környékén és 1831-ben «•Alcyonella articulata»-nak nevezte el; később, 1837-ben GERVAIS 2 különválasztva számára új genust, «.Paludicella-»-1 állított fel és végül VAN BKNEDEN 3 1848-ban 1 EHRENBERG: Symbolae Physicae seu icones et descriptiones animalium. Berlin, 1829 — 31. G ERVAIS : Recherches sur les Polypes d'eau douce des genres Plumatella, Cristatella et Paludicella; Ann d. scienc. natúr. 2. Ser. VII., 1837. 3 VAN BENEDEN : Recherches sur les Bryozoaires Huviatiles de Belgique; Nouv. Mémoir de l'Acad. royale de Belgique. T. XXI., 1848.
