A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)

Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája

Nematoda. 105 Ezek szerint a megfigyelt fajoknak nem egészen 74"

e olyan, a mely eddig még csupán víztől átitatott talajból, még pedig televény és homokos talajból volt ismeretes s így a két Balatonban való tenyészése az első példa arra, hogy nedves talajon kívül, vízben is tenyészhetik. c) Vízben és nedves talajban egyaránt tenyésző fajok. Tripyla papillata BÜTSCH. E szerint tehát korábbi időkben csupán egy olyan fajt jegyeztek fel, a melyet az egyik búvár vízben, a másik ellenben nedves talajban; még pedig vízben BÜTSCHLI, nedves talajban pedig DE MAN találta Ha már most az előbbi csoportokban felsorolt fajokat levonjuk a fajok jegyzékéből, könnyen beláthatólag oly fajok neveivel is találkozunk, a melyek az előző csoportok egyikében sincsenek meg. E fajok az úgynevezett újak, vagyis azok, a melyeket ez ideig még csupán a két Balatonból ismerünk, s ezek a következők: d) A két Balaton Alaimus filiformis DAD. Aphanolaimus aquaticus DAD. Tripyla dentata DAD. gigantea DAD. 5. Desmolaimus balatonicus DAD. Chromadora bathybia DAD. bulbosa DAD. balatonica DAD. Mononchns macrostoma BAST. var. armatus DAD. kizárólap os fajai. 10. Ironns Entzii DAD. Trilobus tenuicaiuiatus DAD. Diplogaster lacustris DAD. Ccphalobus Lóczyi DAD. lacustris DAD. 15. Rliabdolaimus balatonicus DAD. Symplocostoma lacustris. DAD. Dorylaimus Bastiani BÜTSCH. var. longicaudatus DAD. Dorylaimus striatus DAD. E jegyzék adatai szerint tehát a két Balatonnak 16 kizárólagos, vagy ha úgy tetszik, új faja és két új varietása van, vagyis az összes fajoknak Teánál több az olyan, a mely még eddig csak a két Balatonból ismeretes. Nem lesz talán egészen érdektelen, ha e helyen és ezen alkalommal reámutatok arra is, hogy a két Balatonból tőlem megfigyelt fajok milyen elterjedésűek s illetőleg milyen természeti körülmények között tenyésznek. Hogy e feladatomnak némileg megfelelhessek, mindenekelőtt hangsúlyoznom kell azt a máskülönben ismeretes tényt, hogy a Nagy-Balaton partjai nem mindenütt egyenlő természetűek, mert míg például a veszprémi partok egy része — a délkeleti — homokos talajú, hinár- és nádmentes, másik része pedig — az északkeleti és északnyugati — Kenesétől kezdve Almádiig iszapos talajú, hináros és náddal benőtt, addig a somogyi partok Siófoktól Balaton-Szent-Györgyig mindenütt homokos talajúak, hinár- és nádmentesek, a zalai partok végre Keszthelytől Almádiig kivétel nélkül iszapos, itt-ott köves talajúak, hínárral és náddal benőttek. Eme elütő természeti viszonyoknak kétségtelenül befolyásolniok kell a szabadon élő Ncmatodák tenyészését, elterjedését, s tényleg befolyásolják is, a mi legszembetűnőbbé válik akkor, ha a megfigyelt fajokat a partok természeti viszonyai szerint csoportosítjuk. A csoportosítást a rövidség kedvéért a különböző megyék partjai szerint foganatosítom.