A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
Bogdánfy Ödön: : A Balaton környékének csapadékviszonyai
8 A Balaton környékének csapadékviszonyai. A mi most az évi eső eloszlását illeti, úgy a következőket jegyezzük meg: A Balaton vidékének legnagyobb része 700 mm.-en aluli csapadékot kap; csak a nyugati szögletben emelkedik magasabbra, keleten pedig folyton lejjebb száll a csapadék mennyisége és Tihany körül eléri minimumát. A térképen e minimumot az 500 mm.-es izohiéta fogja körül, mi kissé valószinűtlen, mert e minimum valamivel az 500 mm. fölött van. Látható a térképről az is, hogy a tenger mellékétől a Balatonig fokozatosan kisebbedik a csapadék s míg Fuzsinénál az évi átlag a 2490 mm.-t éri el, addig a Balaton felé majdnem egyenletesen x/ 5 részére esik le* Továbbá igen jellemző, hogy a Balaton vidékének keletre eső része csapadék tekintetében már a Nagy-Alföld övébe, a 600 mm.-en aluli övbe esik, mely az országnak közepét a magasabb előhegyekig elfoglalja. Az évi csapadék területi eloszlásának emez általános vonásainál a klimatikus viszonyok, a tó életjelenségei és a földmívelés szempontjából talán nagyobb értékűek azok, melyek a csapadék időszakonkint való eloszlását jellegzik. Hogy a Balaton vidéke csapadékának időszakonkénti eloszlásáról tiszta és világos képet nyerjünk, szükséges az ország egyéb részeire is kiterjesztenünk figyelmünket. Magyarországon éppen úgy, miként GASPARIN szerint egész Európában, a csapadék időszaki eloszlása tekintetében két főzónát lehet megkülönböztetni: a nyári esők és az őszi esők zónáját. Amaz az ország, illetőleg a kontinens belsejében, emez a tengerpartok mentén foglal helyet. A nyári esők zónájában a legtöbb csapadék nyáron van, a legkevesebb pedig télen; az őszi esők zónájában a maximum őszszel és télen, a minimum pedig nyáron van. Ezt a jelenséget RAULIN úgy magyarázza, hogy télen a tenger hőmérséklete melegebb, mint a szárazföldé és inkább kedvez az elpárolgásnak; a tengermellék hidegebb lévén, a párák mindjárt itt csapódnak le és beljebb, a szárazra már sokkal kevesebb pára érkezik. Nyáron ellenkezőleg a tenger hőmérséklete alacsonyabb, mint a szárazföldé és a párák nem tudnak a fölmelegedett partvidékeken könnyen lecsapódni; ezért csak beljebb, hol a hegyek fölemelkednek, vagy a hol az éjjeli bő kisugárzás folytán a föld inkább lehűl, ott eredményeznek bő lecsapódásokat, így történik, hogy a magyar tengerpart közelében is nyáron aránylag kevés az eső s októberben pedig maximumát éri el, míg keleten, pl. Erdélyben júniusban van a csapadék maximuma és őszszel s legfőképpen télen igen kevés esik. Természetes, hogy e két szélső zóna nem nagyon élesen határolt s közöttük átmeneti zónák is vannak. A tengerparttól nem messze eső vidékeken az őszi maximum megmarad, de a nyári minimum eltűnik és tél végére esik. Ebbe az átmeneti zónába tartozik a Balaton vidéke is. A tengertől még távolabbra eső vidékeken aztán a legnagyobb csapadék már nyáron van, de azért őszszel is találunk relativ maximumot. Ez utóbbi átmeneti zóna már a tisztán kontinentális zónához áll közelebb. Hogy a Balaton vidékének helyzetét a csapadék eloszlása tekintetében világosabbá tegyük, Keszthely állomást összehasonlítottuk az alábbi kimutatásban Fuzsine és Kolozsvár állomásokkal, melyek közül az előbbi a tengerparti, az utóbbi a kontinentális zónát képviseli. Az összehasonlítás megkönnyítése czéljából nem a mért csapadék nagyságát vettük a kimutatásba, hanem azon arányszámot, mely per mille-ekben kifejezve, az egyes hónapok és az egész év csapadéka közötti viszonyt mutatja.
