A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
6. rész: A Balaton vizének chemiai viszonyai - Függelék: Weszelszky Gyula: A keszthelyi Hévíz tó termékeinek chemiai vizsgálata, Melléklet Windisch Rikárd: Jelentés a hévízi vízvizsgálatokról
17 A keszthelyi Hévíz tó termékeinek cliemiai vizsgálata. III. A TÓ RADIOAKTIVITÁSA. A hévízi tó összes termékei, úgy a víz, mint a tó fenekét borító tőzeges üledék, valamint az abból fejlődő gázok radioaktivek. Ez irányú vizsgálataimról egy 1907-ben adott előleges jelentésemben 1 a következőkben számoltam be. «Az iszap ELSTER és GEITEL módszere szerint vizsgálva, annak 125 grammja által előidézett ionizaczió mértéke óránkint 2 Volt. Ez adat ugyan alig számbavehető, de amint a folyamatban lévő vizsgálatok mutatják, e módszer a jelen esetben még csak megközelítő adatot sem szolgáltat. A víz MEYER- és MACHE-tői a karlsbadi, marienbadi stb. ásványos vizek radioaktivitásának meghatározásánál követett módon meghatározva, annak egy literében oldott emanaczió által ionisált levegő egy elektroszkopot l5'-kint 106 Voltnak megfelelően ejtette, ebből (a készülék kapaczitása 16*3) a telítési áram elektromos egységekben kifejezve z'Xl0 3 = 064. A gáz egy literje által ionisált levegő vezetőképessége —— erczenkin t ^ ebből z X 10 3 = 15'4". PC1CZCn m A mult év őszén Bruxelles-ben tartott nemzetközi radiologiai kongresszus határozata értelmében ma már curie- vagy millicurie-kben kellene a termékek radioaktivitásának nagyságát kifejeznem (egy curie —egy gramm radiummal egyensúlyt tartó emanaczió mennyisége). A kongresszus határozata értelmében előállítandó egységül szolgáló készítmények még nem készültek el. A fönti módon kifejezett adatok átszámíthatók 2 ugyan, de ehhez szükséges a készülék dimenzióinak ismerete, a mit az e kísérleteknél használt készüléknél megállapítani nem lehet. Egyébként a jelen esetben azt lényegtelennek tartom, mivel az eddig ily irányban megvizsgált legtöbb természetes víznél a radioaktivitás nagyságát a fönti módon találjuk kifejezve s így, bár ez adatok nem tarthatnak számot arra, hogy a szorosan vett tudományos vizsgálatoknál alapul szolgáljanak, de ma még legalkalmasabb arra, hogy legalább az olyan természetes vizeket, melyek hasonló készülékekkel vizsgáltattak e szempontból, egymással az ily módon közölt számadatok alapján hasonlíttassanak össze. A közölt számadatokból kitűnik, hogy a víz, bár radioaktivitása nagyobb a közönséges forrásvizekénél, de nem tartozik az erősebben activ vizek közé. Ez különben érthető, mert ha nagyobb mennyiségben is volna az emanaczió oldva, az azt magasabb hőmérséklete következtében, továbbá mivel a mint a forrásból kilép, nagy tóban terül el, tehát emanacziótartalmát gyorsan elveszíti. Föltűnő azonban a vízből fejlődő gáz meglehetősen erős radioaktivitása, a mely hasonló a csehországi radiumtelepek közelében fakadó MAYER és MACHE vizsgálta ásványos vizekből előtörő gázok átlagos radioaktivitásával. Az iszap radioaktivitása első mérésem alkalmával rendkívül kicsinek látszott, de tekintve, hogy a vízből előtörő gázok nem a forrásból kerülnek elő hanem 1 Wien. Ber. 114. Abt. II. a. p. 355. 1905. 3 Duane et Laborde: Sur les masures quantitatives de Témanation du radium. Le Radium 1910. 162. lap. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt. VI. rész függ. 2
