A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)

Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege

100 4 Balaton jege. majd némi magyarázatul is szolgálhat az a felszivárgás, amely hosszú repedések mentén megy végbe Ilyent látunk a 121. ábrán, amelyen a számok a következőket jelentik. 1. Maga a repedés, amely majd az egyik, majd a másik oldalra való eltolódással úgyszólván fedve van. 2. A feltúrt és élére állított apróbb és nagyobb jégtáblák tömkelege, amelyek közt a hártyavékonyságtól a 20 cm. vastagságig mindenféle erősség előfordul. 3. Vízzel teljesen ellepett hely, amelyen jelenleg a felül került víz fenékig befagyott. A befagyás felszínét a mindig jelentkező sugaras, pálczaszerű bordák borítják, amelyekről tanulmányunk elején volt szó. Igen sötét, zöld szinével feltűnik már messziről az ilyen hely s a nyugvó nap sugaraiban fényesen ragyog. Itt a hó teljesen felolvadt a felszivárgó vízben s tiszta, kristályos szerkezetű a jég. Némely helyen fagyás közben történt mozgások miatt a már meglevő jégpánczélka alól kiszaladt a víz s helyén ezüstös fényben ragyog a levegő 3a. Itt a vékony jégréteg alól mindenütt kiszaladt a víz. Világos, ezüstös fényben tündöklik, az alatta levő rendkívül vékony levegőréteg miatt. 3b. Ez a sáv nem mindenütt van jelen; sötét színű, félig tiszta jég, félig összefagyott hó. Ezen a helyen úszhatott a hó a felfakadt vízen. 4. Megfagyott, teljesen átázott hó. A kis dércsomók teljesen elvesztették szövetüket. Világosabb az előbbinél. 5. Itt a hó alsó rétegeit ellepte a víz, de a kis dércsomók feje künn van a vízből, s érintetlen fehérségükkel világosabbá teszik ezt a sávot az előbbeninél. 6. Érintetlen tiszta, deres hó. Ha hulló eső egészen feláztatja a havat, akkor kásás tömeg («csatak») lepi el a jég felszínét, amely másnapra megfagyva, a jeget igen nehezen járhatóvá teszi. A felázott hó egyenetlen felszíne újra megfagyva, göröngyös, nagyon síkos felszínt szolgáltat, amelyen még jégpatkóval is nehéz járni. Ilyenkor azonkívül ez a íirnes hóréteg eltakar minden alakzatot s alig lehet a jég finomabb változatosságait tanulmányozni. Érdekes azonban, hopy ez a felázott és megkeményedett, mondjuk íirnes hó nem forr össze szorosan a jéggel, hanem a jégtől sokszor könnyebben elválik, mint hogy elszakadna. Vastag, kemény, firnesedett hóval borított jégen a repedés nem egyformán éri a jeget és a firnt. Sokszor máskép reped el a firn, mint a jég s az így felvált firn-táblák elválnak a jégtől teljesen. Ilyen esetet mutat a 122. rajz, amelyen látni, hogy a mintegy 15 cm. széles repedés a jégen egyenesen fut, de a firn megfagyott, lábnyom-szerű kifuvásformái a firn szilárdságát olyan egyenetlenné tették, hogy az egész más irányban vált el s egy darabja a repedés felett elfordulva, most híd gyanánt nyúlik át rajta.