A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege
96 4 Balaton jege. hóig. Ez az oka annak, hogy némelyiken alig ismerjük fel a barkhánalakot, mint pl. a 112. ábrán fényképezett barkhánokban (három látható jól, a képsíkkal párhuzamosan elnyúlva, de hátul többet is sejtet a kép). Egy ilyen barkhánt a fényképezettek közül (1901 februárius havában) fel is mértem nagy pontossággal s a barkhán alaprajzát a 113. ábrában mutatom be. 1 Azt látjuk, hogy a barkhán alaprajzának átlagos határa ellipszis, amelynek egyenletét is sikerült megállapítani: y = 0-4994 jr — 0-032038 Az egyenlet a barkhán csúcspontjára (A) van vonatkoztatva, az X tengely a barkhán hosszanti tengelye; a B és C pontokat számítással kaptuk. A rajzon a vonalkázott rész a régi, kemény hó, a fehér a friss «futó»-hó. A barkhánon egymással párhuzamos gerinczeket látunk, amelyek nem állnak merőlegesen a barkhán tengelyére s távolságuk majdnem pontosan 86 cm. Ezek korábban képződött fodrok, amelyeket 25°-kal eltérő irányú szél készített. A fodroknak a végeit a szél legörbítette s így az általános barkhán-formába beleillesztette. Ezek a barkhánok, amelyek szemünk előtt képződtek az erős hóviharban, csakhamar megkeménykedtek. Ezentúl a szél csak pusztította őket, de nem mozdultak többé a helyükből. Hasonló formák lehettek azok is, amelyeket 1900 deczember havában LÓCZY úr fényképezett a Kerekedi öbölben s amelyekről a 114. és 115. ábra (XX. tábla) nyújt kellő fogalmat. Sajnos, hogy ezeket a formákat nem láthattam közelebbről, nem állapíthattam meg, hogy mennyit munkálkodott rajtuk a defláczió stb. s így részletesebb taglalásukba nem bocsátkozhatom. A hosszan előrenyúló sarló-karok, a mindenütt feltűnő elliptikus vonalak a barkhánképződés csalhatatlan árulói. A fodrok szereplését is láthatjuk egyes részleteken, de a hó bizonyosan már erősen tapadt a jéghez, különben leseperte volna róla a szél s ezért az alakok tökéletlenek. Az akadályok körül történt felhalmozódások éppen olyanok, mint a szárazföldön s mint ahogy STAFF is leírta. 2 Ezekről nincs különös mondanivalóm. Q A hó szélmarta alakzatai. Ezekben nagy a változatosság. A megkeménykedett hóból a szél szépen kipreparálja azokat a finom rétegecskéket, amelyek a buczka felhalmozódása alkalmával egy-egy erősebb szélroham alkalmával keletkeztek. Minden szél nyom egyet a felhalmozódott hótömegen s összetömöríti a már lerakódott hókristályokat. így lesz réteges minden hóhalom s ezek a rétegek bukkannak ismét elő a szélmarás következtében. V. CORNISH fényképein láthatunk néhány nagyon szép ilyen szélmarta formát, de ilyeneket a szárazföldön minden erősebb szélfuvás után is felfedezhetünk. A Balaton jegén kevés az egyenetlenség a hóban s azért kevés helyen láthatjuk ezeket a szép formákat. 1 Ugyanezt ismertettem már a Földtani Közlöny XXXII. kötetének 15. oldalán (A futóhomok mozgásának törvényei). 2 Id. h.
