A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)

Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege

94 4 Balaton jege. De arról sem győződhettem meg kifogástalanul, hogy a sík területeket elbo­rító apró kristályok halmaza kizárólag dér-e, vagy pedig vékony hóréteg, amely felső szinén megderesedett. Mert legfelső szine mindenesetre dérképződmény, ezt a nagyító üveg azonnal elárulja. De az alsóbb rétegei annyira tömöttek, hogy a szerkezet után többé nem tudtam megállapítani, hogy hó-e vagy dér. Lehet, hogy a finoman szállingózó hó is így helyezkedik el a kis dércsomócskák körül. Ez a kérdés mindenesetre megoldatlan maradt. ARCTOWSKI 1 ugyan szintén említ a déli sarkvidék jegéről a dér-bokrocskákhoz hasonló képződményeket, de a 109. ábrán látható jelenséget nem ismeri. B) A hó felhalmozódás-formái. Amint a friss hó ellepi a sima, száraz jeget, jó hideg idővel, a szél azonnal megbolygatja az egyenletes réteget. Ha teljes szélcsendben hull alá a hideg hó, akkor a jégen nehéz a járás, mert a finom poros hó nem tapad a jéghez mindjárt, hanem megtölti még a jégpatkót is és nagyon sikamlós, nehéz ilyenkor a járás, mert az egész vékony hóréteg a talphoz tapad. Egy ilyen esetben (1895 febr. 7.-én) a nyugodtan lehullott, alig 1 cm. vastag­ságú hóréteget kis szél kezdte megbolygatni, de nagyon különös módon. Helyen­ként ugyanis a szellő belekapott a hóréteg valami kissé kiállóbb részébe s ennél­fogva sajátságosan összetolta a havat, amint a 110. ábra mutatja. A megtámadott pontnál fogva ékalakban elválasztott egy részletet a hóból, s ez az elvált, három­szögalakú hómezőcske összetorlasztotta maga előtt a havat kis, szabályos négy­zetalakú halommá. Számtalan ilyent lehe­tett látni a sima jégen, mind az észak­keleti gyenge szellő hatása alatt kelet­kezni, egy ideig mozogni s aztán, mikor a hóhalmazka elég tömör volt, megszűnt minden további mozgás. Estefelé erős szél keletkezett, amely durván lesöpörte a havat a jégről, ezekkel a kis tünemények­kel együtt. Több ízben ezt a jelenséget nem láttam. Ha a hó nedves jégre hull, azonnal megtapad s a szél nem bírja mozgatni, de ha egy vékony hóréteg már hozzáfagyott a jéghez, akkor gyönyörű formák halmozódnak fel. Mindenekelőtt szabályos fodrok (ripplemarkok) képződnek, amelyeknek egy­mástól való távolsága igen különféle. Vannak 1—2 dm. hosszúságúak, de vannak 60—80 cm.-esek is. Megközelítőleg sem olyan szabályos tehát a jelenség, mint a homokfodrokon. A futóhomok fodrai, ha háborítatlanul fejlődhetnek ki, akkor mindig körülbelül 10 cm. távolságúak. Számtalan, sok ezer mérésem tanúsítja ezt. A homok­fodrok távolsága (gerincztől gerinczig) csakis akkor változik meg, ha a térszín egye­netlenségei háborítják. Tanulmányaim arra az eredményre vezettek, hogy a homok­110. ábra. A szél által összetolt hó. 1 HENRYK ARCTOWSKI : Die antarktischen Eisverhältnisse. PETERMANN's Mitth. Ergänzungs­heft No. 144. Gotha, 1903. 76. oldalon.

Next

/
Thumbnails
Contents