A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)

Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege

A Balaton jege. 89 elveszti. Nem is plasztikus a jég, hanem tudjuk, hogy 0° közelében, nyomás alatt a nyúlós czellafalak gyanánt szolgáló sós rétegek megolvadnak s a kis részecskéknek egymáshoz képest relativus elmozdulását lehetővé teszik. Húzás esetén ezek a sós hártyák nem olvadnak meg s a jég épp oly rideg, mint az üveg, amint azt a glecserek felszínén támadó temérdek repedés tanúsítja. Nem igazi plasztikus anyag tehát a jég s nem lehet hasonlítani a kristályos paláknak ahhoz az állapotához, amelyben a finom gyűrődéseknek kellett képződniök. Ehhez az kell, hogy a jég meghajoljon. Hajlítás esetén rendesen az egyik szélső szál húzásra, a másik nyomásra van igénybe véve. Ez utóbbinak engedne a jég, de az előbbit nem bírja ki s a hajlításra igénybe vett darab el fog törni. Csakis úgy lehet a jeget meghajlítani, ha az egyik szélső szálában kisebb nyomás keletkezik, mint a másikban, de húzás sehol sem lép fel. A turolások keletkezésekor csakugyan első pillanatban ilyen az igénybevétel. Amint azonban a jég a legkisebbet kihajlik, azonnal húzás lép fel a domború oldal szélső szálaiban s a jég eltörik. Ezért nincsenek a jég turolásaiban igazán szép, olyan gyűrődések, amelyeket a plasztikusan gyűrődött kőzetekéhez lehetne hasonlítani. Amikor a jégtáblák egymásnak támaszkodva, háztető alakjában fedik a dilatácziós hézagot s alattuk üresség van, megint olyan esettel állunk szemben, amely a földkéregben nem jöhet létre. Gyűrődés folytán üregek nem támadhatnak a Föld belsejében. Első pillanatra a tektonika újabb felfedezéseivel részben megerősített áttoláselmélet (chariage) gyönyörű példáit találjuk a jégen. Ilyent mutat a 100. ábra B, C és E rajza. A Föld szilárd kérgének olyanforma áttolódása, mint amilyent a C és E rajzok mutatnak, majdnem elképzelhetetlen, mert ezt először olyan vetődésnek kellene megelőzni, amely az egész szilárd kéreg teljes vastagságának megfelelő viszonylagos elmozdulást okozna s csak azután kezdődhetnék a kiemelt kéregrésznek a csúszása az alul maradt kéregrész felett. Ez a jégen könnyűszerrel megy, mert a teljesen szilárd kéreg alatt rögtön a cseppfolyós víz következik s azonkívül jégnek a jéghez való súrlódása ilyen nagy erőkhöz képest, ilyen kis felületeken alig jöhet figyelembe. A Föld szilárd kérgének felső, merev rétege alatt azonban nem kezdődik éles határral a magma, ezt majdnem kétségtelen bizonyosságnak tekinthetjük s azonkívül az egyes részeknek egymáshoz való súrlódása olyan óriási ellenállás, amely, ha a felgyűrő erőkhöz képest elhanyagolható is, de feltétlenül figyelembe kell vennünk, amikor a mozgásba hozott rétegek szilárdságáról van szó. Azokhoz az erőkhöz képest, amelyek a földkéreg anyagát a törés határáig igénybe veszik, a súrlódás éppen nem elenyésző, hanem bizonyos, könnyen számítható határon túl a súrlódás ellenállása nagyobb lesz, mint a kőzeteket a törés határáig igénybe vevő erő. Attolódás a Föld kérgében csakis a 100. ábra B rajza szerint képzelhető, amikor az eldőlt antiklinális üregébe betóduló plasztikus kéregrész a súrlódást lényegesen csökkenti. És éppen ez a B rajzon feltűnő alak elég gyakori, mindenféle komplikáltabb formájában a jégen, de oly merev, olyan töredezett, összevisszadobált részletek ezek, amilyenek a súlyos, laza, egymáshoz óriási módon súrlódó földrétegekben egyáltalában el sem képzelhetők. Nagyon fontos különbséget veszünk észre a jég és a földkéreg tektonikus formái között abban a tekintetben is, hogy amíg a földkéreg szilárd anyagai igen különböző keménységűek, szilárdságúak stb., addig a jég ebben a tekintetben tel-