A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege
84 A Balaton jege. A jég különböző vastagsága, a víz szélének egyenes vagy öblös volta, a hideg időszak tartós vagy megszakadó lefolyása, havazás és lágy idő, végül a szél ugyancsak befolyásolják a turolások kifejlődését. Valósággal azok a fagyási időszak mindenkori időjárásának visszatükrözői. Legszebben akkor fejlődnek ki, ha hó nem borítja a jeget és hideg északákra verőfényes nappalok következnek. Nem kell, hogy nagyon lehűljön a levegő, a Nap tűzése a jégen és a jégtábla felső részeiben jelentékeny fölmelegedést okoz, sőt a tiszta jégen keresztül a jég alatti víz hőmérsékletét is valamivel növeli. Borult, ködös időben, akármennyire is meglágyul az idő, nem keletkezik turolás, különösen akkor nem, ha hó borítja a jeget. Mindezen tényezők rendszeres tanulmányozására és a turolásokkal való összehasonlítására azonban a Balaton mellett való állandó téli megfigyelés volna szükséges. Megemlíthetjük még, hogy a balatoni halásznép a turolások keletkezését a levegő kiszabadulásának tulajdonítja. A turolások teljes kifejlődésük után még folytonos mozgást szenvednek. Az éjjel és nappal között rendesen van akkora hőmérséklet-különbség, amely átlépi a 0°-ot, hogy a jég még ismételten tágul és húzódik össze, de minden egyes olvadás alkalmával jobban és jobban pusztul az egész, összerogynak a feltorlaszolt táblák, lassanként semmi sem emelkedik ki a dilatácziós hely mentén, a jégről leolvad minden hó s a csendes vizű, tátongó repedést alig veszszük észre. Rendesen olyan széles már ilyenkor, hogy nem lehet rajta keresztülmenni, csak deszkával, meg a szabadon úszó jégtáblákon ugrálva. Az ilyen tátongó, alig látható nyilt vizet nevezi a nép rianásnak. Úgy magyarázták a szó eredetét, hogy a ló megriad tőle, mert már messziről megérzi, hogy leng a lába alatt a jég, amikor a nyilt víz felé közeledik. Amíg a durrogás és repedezés, saját tapasztalataim szerint is, egyáltalában nem félemlíti meg a lovat, addig a rianástól ösztönszerűleg fél és már messziről megérzi a jég lebegésérfíl. Megtorpad ilyenkor és nem lehet tovább hajtani. Ezek azok a veszedelmes nyílások (106. ábra), amelyeken megindul a jég igazi pusztulása. A nyílásban támadó hullámverés mind nagyobbra tágítja a rianást, aztán a szél el kezdi tolni a parttól mindenütt elvált, belső nagy mezőket s szanaszét tiszta, «hígvíz» támad, amelyen néhány úszó jégtábla «tutajozik», amint a balatoni halász mondja. Ha ezekhez közeledünk, érezzük a tábla reszketését, amint a hullámok megtörnek a szélén s halljuk az új életre kelt mozgás mormolását. A jég már ilyenkor erősen gyertyás, meg is vékonyodott, s ha erős szél támad, néhány óra alatt partra veri az egészet. Óriási nagy a jég nyomása thermikus kiterjedéskor a partok építményeire. Ez sokkal veszedelmesebb, mint a szél hajtotta jég nyomása, mert teljesen körülölelve az építményeket, elementáris erővel nyomja azokat a turolások jelezte legnagyobb körökre radiális irányban. Alig van építmény, amely ennek a nyomásnak képes volna ellentállani. Ha meggondoljuk, hogy a jég majdnem teljesen igénybe van véve ezzel a nyomással abszolutus szilárdságának határáig, mert hisz a nyomás alatt összezúzik a jég, akkor képzelhetjük, hogy mekkora nyomás esik egy-egy négyszögméternyi területre. Legyen a jég pl. 0'5 m. vastag s csak azt tegyük fel, hogy
