A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)

Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege

A Balaton jege. 79 Ilyen turolás fejlődött ki 1901 februárius hónapjában Siófok és Alsó-Örs között, amely a keleti tómedenczébe berajzolható két legnagyobb körnek az érintkezés helyén támadt, úgy hogy inkább a nagyobb — keleti — kör ívét követte, Siófok előtt, messze benn a tavon ketté vált, egyik ága keletre, másik nyugatra a parthoz simult. Északon még messzebb volt a szétágazása a parttól s ez a két ág is megközelítette a partokat, az egyik Alsó-Örs táján, de mindjárt elhagyta a partokat s átvágott Kenesének s onnantól kezdve végig a part mentén húzódott egész Világosig. A másik ág a kerekedi öböl előtt közelítette meg legjobban a partot, de aztán Fürednél elhagyta azt és átvágott Tihany alá. Tihany és a déli part közti darabját nem láthattam. Ez a nagy turolás főrepedésekből keletkezett. A főrepedést a tó közepe táján kora reggel, hideg éjszaka után a 91. ábra mutatja. A teljes repedés szélessége körülbelül 1 méter, de baloldalán az egész repedés felét, mintegy 45—50 m. széles csíkot elfoglalja egy jégterrasz, amelynek nivója alacsonyabb, mint a jégpánczélé, de vastagsága sem éri el a nagy jégét. Ez valószínűleg korábbi, tartósabb hideg időjárás alatt, a mozdulatlan repedésben képződött. De akkor nem volt olyan kemény hideg, mint azon a reggelen, amelyen ezt a fényképet felvettem (10—15° C.). A repedés mellett már sok kidobált jégcserepet látunk, de maga a repedés is be van fagyva, a vékony jéghártyának a felszínén láthatjuk a keresztirányú kristálytűket. Ezenkívül néhány reáhullott havas jégdarab fehérlik rajta. A repedés jobb partján (keletre) a hó felázott, ez okozza annak sötétebb színét. A 92. ábra ugyanezt a repedést mutatja, majdnem ugyanarról a helyről is, másnap reggel, amikor az idő megenyhült, a levegő hőmérséklete közel 0 '-ra emelkedett, a jég kiterjedt s a repedés bezárult, de nem teljesen, mert a jég hőmérséklete nem emelkedett egész 0°-ra. Csak az említett terrasz pereméig zárult be, abból is letördelve már néhány darabot. A partra kihányt jégdarabok részben reáomlottak a főj égre. A gravitácziós mérések alkalmával szükséges költözködéseket ez a főrepedés eleinte nem nagyon akadályozta. Később azonban nagyobb hőmérséklet-ingadozások következtében erősebben kifejlődött s a felázott, összetördelt szélű turoláson nehézségekkel járt a sátrak átcsúsztatása. A 93. ábrán látjuk a már fejlődésnek indult torlódást, éppen áthurczolkodás alkalmával. Északnyugati széllel erős hófúvás volt előzőleg, amely némileg eltemette a merészebb formákat. Ezen a képen az előtérben látjuk, hogy a turolásnak kis oldalkiágazása van, amely egy darabig párhuzamosan fut a főrepedéssel, de csakhamar ismét egyesül vele. A kettő között szigetszerű jégtábladarab van, amelyet egészen ellepett a felszivárgó víz s ez rajta újra megfagyva, megolvadozva, a fényképfelvétel idejére tükörsima, hómentes jéglappá lett. A 94. ábra végül a turolás teljes kifejlődését mutatja. Hatalmas torlódás ez már, amelyen nagy nehézségekkel jár az átkelés. A sok apró jéglap fantasztikusan torlódott egymásra, körülötte a hó nagy foltokban felázott s újra megfagyott. A háttérben Alsó-Örs partjai látszanak, s a képen is kivehető, hogy a turolás hatalmas, kelet felé (a kép jobb széle felé) nyilt ívben vág neki az alsó-örsi partoknak. Messze benn a jégen, mint parányi fekete pontokat, halászokat lehet látni. Rajtuk túl szétágazik a turolás s a nagy, széthajló T betű közrefogja az alsó-örsi, előugró fokot. Egészen más külseje van az olyan turolásnak, amely hosszú, tartós hideg