A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)

Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege

A Balaton jege. 57 valamiféle módon szemekre van bontva. Ennek oka egyszerűen a víz sótartalma, aminek közetkezményeit QUINCKE olyan világosan és kétségbevonhatatlanul kifejtette. Bármi okból bomoljék is a jég szemekre, vagy képződjék szemekből, ezek a szemek mindig el vannak választva egymástól a kivált sóval telített vízrétegek nyúlós hártyáival, amelyek olvadáskor a bármiképen keletkezett szemeket ismét elválasztják egymástól. Mindazáltal helyesebbnek tartom, ha nem foglaljuk össze ezeket a képződményeket egységes gyűjtőnév alatt, hanem megkeressük a jellemzésükre szolgáló népies szavakat s azokat bevezetjük az irodalomba. A glecser-szemre és a tengeri jég szemeire a magyarban nincsen népies szó, nem is lehet, de a német nyelvben bizonyosan van, csak fel kell keresnünk. Az édesvizi jég oszlopocskáira azonban feltétlenül tartsuk meg a «jéggyertya» s a tüneményre a «gyertyásodás» elnevezést. A Balaton jegének pusztulását tehát rendesen a gyertyásodás vezeti be. Ilyenkor már nem lehet jó léket vágni a jégbe, mert széthull a lék fala, meg a kiemelt dirib gyertyákká. A jég is folyton vékonyodik ilyenkor, alulról is, felülről is. A jégen áthatoló napsugarak melegíteni kezdik a vizet s az olvasztja, pusztítja alulról a jeget. Fenn mindig nedves a jég felszíne s a víz az említett lyukakon szivárog le a tóba. Olyan porhanyóvá válik utóbb a jég felszíne, hogy a jégvágó fejsze nyelét mélyen be lehet nyomni a töredező gyertyák közé és még csak a víz szinén szilárd a jég. Ez a «rothadt» jég a halászok nyelvén. Sajátságos jelenséget tapasztalt LÓCZY 1903-ban a januárius 2—3. és 3—4. közti két éjszakán. Lágy idő következett be újév napján, a hólé vízréteggel borította el a jég felszínét. Januárius 2.-án borulat volt -f- 3 (-4° maximális hőmérséklettel, éjjel — T5 2 0°-ra szállt le a hőmérő. Másnap, 3.-án, még enyhébbre fordult a nappal, éjjelre Csopakon csak -—0"5 — —1'0° volt. Az első éjszakán alkonyattól másnap reggel 9 óráig, a másodikon estétől késő éjjelig messzire hallhatólag nyögött, rotyogott a jég. Olyanforma rhitmusos zaj hallatszott, mint aminőt a Balaton háborgása szokott szélcsendes időben okozni. A jelenségnek kinyomozható okát nem sikerült kifürkészni. LÓCZY a jég felületét másnap telve látta borsó-mogyoró nagyságú levegőbuborékokkal. Nagy a pusztítás azonban különösen ott, a hol a szél nyilt vizet talál s azt hullámzásba hozva, rohamosan kezdi olvasztani a jeget ott, ahova a hullámok k-icsapnak. Ezt a tüneményt egy kicsit veszedelmes dolog észlelni, mert amikor már nagy nyilt vízterületek vannak a tavon, ahol elég nagy hullámzás keletkezhetik, akkor rendesen a jég már nagyon rossz s a nyilt víz szélét nem is lehetett megközelíteni. Véletlenül azonban alkalmam volt látni ezt a mohó pusztítást egész közelről. 1905. III 5.-ére virradó éjjel kinn voltam a tó jegén a graviméteres mérések végett. Az idő már előtte való nap nagyon enyhe volt, este erős északnyugati szél támadt s a hőmérő magasan felemelkedett. A deszkából épült lakóházat czélszerűnek tartottuk még egy kötéllel kikötni a jéghez. Ez a kikötés akként történt, hogy léket vágtunk a jégbe, a kötél végére fadarabot kötöttünk, úgy hogy a kötél a fadarab közepét fogta át, aztán ezt a fadarabot a lékben a jég alá lebuktattuk s keresztbe fordítottuk. Ezután a kötelet megfeszítettük.