A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)

Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege

42 A Balaton jege. Ha ebből a jégből kivágunk olyan kis lapot, amelynek vastagsága ne legyen több néhány czentiméternél s azoknak a vizsgálatoknak vetjük alá, amelyekről először TYNDALL szólt,

1 de amelyeket még szebben és a részletekre kiterjedő gondossággal hajtott végre H. SCHOENTJES,

2 ugyanazokra az eredményekre jutunk. 1. Ha a jeget eredeti lapjára merőleges nyomásnak vetjük alá, megjelennek benne a TYNDALL-féle vízvirágok, t. i. a nyomás következtében a vékony lemezkék között benmaradt, csekély sós-vízhártyák megolvadnak s hatszögű, hópelyhekhez hasonló alakban csillannak fel a jég belsejében. Minden ilyen csillagnak vagy virágnak a belsejében üres buborék van, amely a jégnek vízzé való olvadása alkalmával bekövetkezett térfogatcsökkenésnek a következménye. 2. Gyűjtőlencsével sugárnyalábot bocsátva a jégre, kúpalakú mélyedések olvadnak ki, amelyeknek faláról könnyen leolvashatjuk, hogy a jég lemezes szerkezetű, lemezei párhuzamosak az eredeti vízfelszínnel. 3. Ha sugárnyalábot bocsátunk keresztül a jégkoczkán, épp úgy megjelennek a TYNDALL-féle vízvirágok, mint a nyomás következtében. Ezeknek a pompás alakulásoknak a síkja ebben az esetben épp úgy párhuzamos az eredeti vízfelszínnel, mint TYNDALL kísérleteiben. Egyszóval tehát a Balaton jege éppen olyan szerkezetű, mint akármelyik édesvízé, ha nyugodtan fagy be. B) A jég hízása. A Balaton jege tehát főleg alulról való hozzáfagyással hízik. Ezért a jégtábla alsó lapja mindig tükörsima. Néha azonban a pusztuló vízi növényzet romjai emelkednek fel s oda lapulnak a jég alsó lapjához. A fagyás aztán tovább folyik s a jég alsó részén vékony szennyréteget látunk befagyva. Ilyent találtam 1901 februárius 17.-én Siófok és Alsó-Örs közt a déli parttól mintegy 4 km. távolságra (29. ábra). A jég 41 cm. vastag volt itt, alsó lapja felett 4—5 cm. magasságban világosbarna, növényi hulladékok finom porából álló réteg húzódott végig. A jég felső részére mintegy 5—6 cm. vastagon hó fagyott reá, amit azonnal felismerünk a sűrű légbuborékokról, a jég fehér színéről. És ez gyakori eset. Az első fejezetből tudjuk már, hogy a Balaton vidékén a hóesés rendesen enyhe idővel jár s azért ilyenkor gyakori az olvadás, majd utána a fagyás. A hó firnesedik, összekeménykedik, esetleg az olvadás vize átjárja, s fehér színű, légbuborékos jég képződik belőle. Sokszor az ilyen hóból képződött jégben szintén látunk vékony sárrétegeket. Ezeket nem tudom másként magyarázni, mint hogy a szélhordta porból származó szenny ez. Réteges elhelyezését könnyű megmagyarázni, ha a hóesés és porhullás váltakozására gondolunk. Igen érdekes darabot tanulmányoztam 1901 febr. 4.-én, Siófoktól nyugatra mintegy 7 km. távolságra, a déli parttól körülbelül 2 km.-re, a tó felszínén (30. ábra). A két sáros réteg között levő havas jég abból a hóesésből származott, amelynek gyönyörű buczkáit LÓCZY fotografálta (114. ábra). Az efelett levő tisztább, 4*5 cm. vastag réteg a februárius első napjaiban történt erős olvadáskor fagyott reá a jégre. Az alsó havas 1 TYNDALL, J.: A hő mint a mozgás egyik neme. Budapest, 1874. Term.-tud. Társ. 106. old. 8 H. SCHOENTJES: Fleurs de la Glace. Gand, 1905. J. Vanderpoorten kiadása.