A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)

Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege

26 A Balaton jege. nyosak legyenek a szél erősségével. Ezen kívül azonban tudjuk, hogy kontinensünkön majdnem kivétel nélkül mindenütt az északi szél hideg, a déli meg meleg. Az ábrán tehát ennek is kifejezésre kell jutnia. Legnagyobb pozitivus ordináta feleljen meg tehát a SW szélnek, és a legnagyobb negativus ordináta a NE szélnek, míg a NW és a SE szeleket úgy tekinthetjük, mintha a hőmérséklet változtatására semmi befolyásuk sem volna. A N, S, E és W szelek nem szerepelnek teljes értékükben hanem csak azzal a komponensükkel, amelyik a NE, illetőleg a SW irányba esik. Rajzoljunk fel tehát egy szélrózsát, amelynek NW—SE tengelye vízszintes legyen, míg NE—SW tengelye függőlegesen álljon. Ezen aztán egyszerű vetítéssel megkapjuk a főirányok (N, S, E, W) komponenseit. így szerkesszük meg minden nap három terminus-jegyzésének megfelelő szél-ordinátát s azokat algebrailag összegezve, tekintsük ezt egy nap közepes ordinátájának s rakjuk fel az illető nap helyére. Lépcsős ábrát kapunk, amely pl. olyan napokon, amikor erős keleti, vagy északi szél fújt, mélyen lenn jár a tengely alatt s amikor erős nyugati, vagy déli szél fúj, magasan felugrik a tengely fölé. Helykímélés szempontjából nem rajzoltam meg ezt az ábrát minden évhez, de ez a néhány is mutatja, hogy milyen bámulatos a megegyezés a szél fordulása és a hideg időjárás beköszöntése között. Ezt az ábrát lehetne még fejleszteni, ha pl. a szélábra helyes előjelű integrális vonalát szerkesztenők meg. Ez még feltűnőbb hasonlóságot tanúsítana a hőmérséklet ábrájával, de czéljainknak, amely a szél és az időjárás összefüggését tanúsítja, így is elegendőképen megfelel. A mérsékelt égöv időjárását tudjuk, hogy a nyugati légáramlásokkal együtt járó örvénylések (cziklónok és anticziklónok) teszik főleg változatossá. Ezeket a tüneményeket a klima-tanulmányozások alkalmával rendesen helytelenül veszik figyelembe. A nyugatról jövő cziklón pl. összezavarja a szél-statisztikákat, mert a nyugatról jövő cziklón esetleg keleti szelet is okozhat, amikor a szelekkel együtt járó időjárás tanulmányozása tulajdonképen hamis eredményt szolgáltat. A statisztikát tulajdonképen úgy kellene felállítani, hogy az örvényléseket a számításból vagy kihagyjuk, vagy pedig az örvénylések minden szélirányát abba a szélirány-csoportba osszuk be, ahonnan az illető örvénylés hazánk területére jutott. A nyugatról jövő cziklónnal járó minden időjárást az Atlanti oczeán klima-hatásához kellene sorolnunk, míg pl. az ázsiai téli nagy légnyomásból leváló anticziklónokkal együtt járó minden időjárást az ázsiai klima hatásának kellene betudnunk. Ekkor aztán még sokkal élesebb volna a különbség a téli hőmérsékletekre nézve, hogy azt atlantioczeáni, vagy pedig ázsiai hatás produkálta-e? Erre azonban a rendelkezésünkre álló adatok alig elégségesek s a meglevő adatok feldolgozása is messze túl vezetne bennünket a Balatonhoz fűzött tanulmányok keretén. Minden esetre nevezetes és fontos tanulmány volna egy eféle, mert szakítana a most szokásban levő, sablonos tanulmányformával s valóban mechanikai elvekre alapítva distingválna a tünemények között, amire előbb-utóbb nélkülözhetetlen szükség lesz, ha haladni kívánunk ezen a téren.