A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
A Balaton vizének fizikai tulajdonságai, 2-3. szakasz. Cholnoky Jenő: A Balaton színtüneményei / Harkányi Béla: Hullámos vízfelületek fénytükrözési jelenségei
49 A felhők második hatása azoknak tükrözése. A hol a háttérben kék ég helyett fényes fehér cumulus-felhő tündöklik, ott a vizén is felismerjük, mint egy széles aranyhidat, a felhő tükörképét. Alkonyat táján néha szép halvány rózsaszínben tündöklenek a felhők, a mit a víz is visszaad. Változatos szinű és sötétségíí felhőzet alkalmával végtelen változatosság állhat elő, a melyet részletesen tárgyalnom, azt hiszem, teljesen felesleges. Összefoglalás. A tó vízszine, messziről tekintve, a következő körülményektől függ. 1. A tóvíz saját színétől, a mely a FoREL-féle színskála legmagasabb fokai körül szokott változni. 2. A tóvíz felszínének állapotától. A sima vízszin tüneményei egyszerűbbek, míg a hullámzó víz felszíne komplikált szín- és fénytüneményeket mutat. 3. Az ég színe a legfontosabb körülmények egyike, mert ez tükrözik rendesen a mi alacsonypartú, nagykiterjedésű tavunkon. 4. Derült ég alatt is igen változatosak lehetnek a tünemények, a szerint, hogy a szemlélt tájkép hátterében az égnek teljes, vagy sarkított fényű része van-e. 5 Igen érdekes, de szinte kibogozhatatlanul komplikált fejtegetésekre vezetett a Nap és Hold «aranyhidjainak» tanulmányozása, a mely módszert adott kezünkbe a hullámok legmeredekebb lejtőinek meghatározására. 1 4 Szabad legyen itt észrevételt tennem FOREL: Le Léman cz. munkájának II. kötetében az 513. lapon közölt, 129. ábrához fűzött magyarázat egy részére, a mely a következő 514. lapon, legfelül található. Az ábra kettős szivárványt ábrázol. Az egyiket a valóságos Nap sugarai csalták ki az esőcsöppekből, a másikat pedig a Napnak a tükörképe, a mely alacsony napálláskor elegendő fényes a szivárvány előidézésére. Hasonló tüneményt említett nekem szóval boldogult KLIMM MIHÁLY tanár is a Tisza árterületeiről. A két szivárvány páros íve, tehát összesen négy ív egymást metszeni látszik «körülbelül» (á pen prés) a tó színében, de aztán a látszólagos horizon alatt is folytatódik. Az észlelő, PALÉRIEUX és vele FOREL is, ezt a tó vize előtt látszó részletet az előbbiek tükörképének tartja. Ez tévedés. A szivárvány nem tükröződhetik, mert hisz csak fénytünemény, nem pedig valami színes objektum. Hogy a tó vize előtt látszó részlet nem a valódi szivárványok tükörképe, azt maga az ábra is elárulja. A két rendszer ugyanis egymást nem a látszólagos, hanem a valóságos horizonban tartozik metszeni, könnyen érthető okokból s ezért a tükörképek nem lehetnének az eredeti íveknek folytatásai, hanem kis eltolódásnak kellene ott látszani, a mit az észlelő feltétlenül észrevett volna. A szivárványoknak a tó vize előtt látszó részletei valószínűleg onnan származnak, hogy az eső közelebb volt az észlelőhöz, mint a víztükör látóhatára. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt. 5. rész. II. szakasz •I
