A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
A Balaton vizének fizikai tulajdonságai, 2-3. szakasz. Cholnoky Jenő: A Balaton színtüneményei / Harkányi Béla: Hullámos vízfelületek fénytükrözési jelenségei
24 A Balaton felszínének reflexiói. A felhőzet tükörképéről épp úgy kell szólnunk, mint a földi tárgyak tükörképeiről. A derült, kék ég képében van azonban valami, a mi a fényjátékra nagy mértékben befoly. A derült kék ég fényéről ugyanis ARAGO felfedezése óta tudjuk, hogy nem közönséges, hanem poláros fény. A tünemény az újabb tapasztalatok szerint meglehetősen komplikált, de a mi vizsgálataink érdekében elegendő éppen a legegyszerűbb szabályt figyelemmel kisérnünk, t. i. azt, hogy az ég fénye legerősebben sarkított a Naptól 90° távolságban és sarkításának a síkia átmegy a Napon és szemünkön. Ha tehát a tóra úgy tekintünk, a mikor alacsonyan áll a Nap, hogy ez az égitest a hátunk mögött legyen, akkor előttünk az égnek oly része emelkedik háttér gyanánt, a mely ige i kis mértékben, sőt egyes pontjaiban egyáltalában nem sarkított fényű. A napsugarakra merőlegesen tekintve azonban, a háttér erősen sarkított, az előbbinél sötétebb kék fényű ég. Ha a Nap igen magasan áll, akkor a legerősebben sarkított fényű égrészletek mindenfelé közel vannak a horizonhoz. Ha a Nap pontosan a zenitben állhatna, akkor a legsarkítottabb fényű zóna közvetlenül a horizon felett húzódnék el, tehát ilyenkor minden irányban egyforma volna a látvány s ilyenkor az égről jövő fénysugarak sarkításának síkja összeesik a víz felszínén keletkező tükrözés, tehát az itt keletkező sarkítás síkjával is. Ebben az esetben tehát a tó tükrözése éppen olyan, mintha közönséges fénye volna az égnek. A tó belsejében diszpergált fényre nézve teljesen mindegy, hogy az ég egy része poláros, más része nem, mert hisz minden irányból jött sugaraknak ismét minden irányban való szétszórásáról van szó. A második szélső eset az, a mikor a Nap alacsonyan áll s így az ég leginkább sarkított zónája a zenith közelében halad el s merőlegesen fut le a horizonra. A Nap állásától 180 fok távolságra levő égrészleten a polárosság aránylag kicsiny, az Arago-féle pontban nulla, helyenként rendes értelemben, másutt ezzel ellentétben sarkított, de oly kis mértékben, hogy vizsgálataink közben ezt elhanyagolhatjuk s azt mondhatjuk, hogy itt az égről közönséges fénysugarak áradnak a tó felszinére. A tükrözés tüneménye tehát lényeges zavart nem szenved. A Naptól 90° azimutális távolságban azonban az égről olyan fénysugarak jönnek a tóra, a melyek sarkítottak, még pedig olyan síkban, a mely merőleges a tükrözés folytán szemünkbe jutott sugarak sarkításának síkjára. Ezekből a fénysugarakból tehát a tó csak igen keveset képes visszaverni oly helyen, a hol a beesés szöge elég meredek. Errefelé tekintve tehát a tóra, a közelebb fekvő helyek zöldebbeknek látszanak, mint a többi világtáj felé. A távol fekvő pontokról a vízben szétszórt fény igen kevés, úgy hogy hatása alig érvényesül, de az ég kékségének reflexiója is gyengébb, mint egyéb világtájak felé. Tükörsima tavon az ég fényének ez a hatása általában jelentéktelen, de látni fogjuk, hogy hullámzó vizén igenis figyelembe kell vennünk ezt a dolgot, mert szabadszemmel is látható tüneményeket okoz. A Balatonon a tükörsima víz a ritkaságok közé tartozik. Rendesen a szeptemberi szélcsendes időjárások alkalmával észlelhető, de akkor is rendesen csak részlegesen, t. i., hogy a tó egyes helyeit szellő borzolja, míg más helyeken a magas partok, vagy az ég rajzolatai tisztán látszanak tükrözni. A levegő ilyenkor rendesen homályos, a tó átlátszósága igen csekély s azért szépség tekintetében meg sem közelíti a magas hegyekkel védelmezett tengerszemek, vagy alpi tavak ilyenféle tükrözéseit.
