A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
86 A Balaton hidrografiája. víz jön itt össze, a hegyek lábánál fakad néhány jelentéktelen forrás, némelyik ásványos vizet hoz fel. A tomaji öböl mindenesetre sokkal mélyebben benyúlt hajdan, mint ma, de széles deltalapályt hordtak össze a hegyekből lejövő vízmosások. A Badacsonynak egész délkeleti lejtőjét ehhez a vízterülethez vettem, mert sem a tomaji amfitheatrumból, sem erről a lejtőről nem jut állandó patak a tóba. A Badacsony egymagában már egész morfológiai tanulmány tárgya lehet. A hegy aránylag lapos tetejéről sekély mélyedésekben indul meg a víz, aztán meredek peremű bevágódás következik, igazi rováték a bazaltsziklák fantasztikusan kimállott oszlopai, sajtalakú elválás-darabjai közt. Sebesen rohan itt alá a vadvíz, elérkezik a sziklák lábához s apró törmelékkel borítja el a sziklafalak lábát környező kőfolyásokat, úgy hogy a víz itt részben a kövek fölött, részben a kövek közt szalad alább s megint mind előbukik a kőfolyások alján. Ilyenféle eredete van a híres Kisfaludi-forrásnak is. De mivel a hegy lankás lejtőjű, alsó része pannóniai homok- és agyagrétegek váltakozásából áll, természetes, hogy a homokrétegekből mindig törhet elő forrás. Mivel a hegy déli lejtőjén sokkal több ilyen kis forrás van, mint az északi lejtőn, ebből az következik, hogy a pannóniai rétegek igen lankásan dőlnek dél felé s az északi oldalon esetleg a homokban eltűnik a víz, a délin meg kicsurog belőle. A pannóniai rétegek közt természetesen a patakocskáknak normális, V alakú bevágódása van, a hegy lábánál pedig törmelékkúpja. Ezt a konzekvens völgytípust a mellékelt 34. ábra idealizálva mutatja be. A Badacsony leírásakor LÓCZY már reámutatott arra, hogy milyen erős az északi szél hatása a hegy N oldalán. A pannóniai lejtő is rövidebb, termelésre alkalmatlan az északi oldalon. Ezt Korkoványnak hívják, állítólag a sváb (német) borkereskedők szavajárása után (Gar ka' Wein!). Annyi bizonyos, hogy ez az oldal száraz, szeles és az északra néző lejtő nem alkalmas szőllőmívelésre. Szántóföldekkel próbálkoztak itt, de a szél elhordja a termőföldet. A déli oldalon is a lejövő patakok annyira megfogyatkoznak az alacsonyabb, lankásabb térszínen, hogy nyíltan alig jut víz a tóba s mérni lehetetlen. Itt van helyén felemlítenem azt a sajátságos dolgot, hogy a Balaton-felvidéki patakok völgyeiben nem találunk terraszokat. Magyarország többi hegyvidékének minden patakja rendesen két jól kifejlett terraszszal lépcsőzött völgyben fut. Ennek az okát abban leljük, hogy az Északnyugati-Felvidék és Erdély stb. folyóinak erózióbázisa az Alföld s ennek három ízben, szakaszosan történt tektonikus sűlyedése okozta a három megifjodást és bevágódást. A Bakony és a Balaton-Felvidék pataKjainak erózió-bázisa azonban a denudáczióval lepusztult, pannóniai rétegekkel fedett síkság. Ennek lepusztulása nem volt szakaszos, hanem folytonos, azért az erózióbázis sűlyedése is folytonos volt, a völgybevágódások tehát pihenés nélkül fejlődtek. A szél-denudáczió hatalmas, regionális elterjedésének mindenesetre igen fontos bizonyítéka a terraszok hiánya, szemben az Alföldre támaszkodó folyóvölgyekkel.
