A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
61 .1 Balaton hidrografiája. jelent 1 : 360,000 mértékű nagy fali térkép és a Földtani Társulat geológiai térképe a Balatonnak lefolyást rajzolt ide, KOGUTOVICZ megyei térképei pedig Kötcse elé teszik a vízválasztót. Pedig az Karád előtt van, a Büdösgáti víz nevezetű, mocsaras laposon, a tó felett mintegy 45 m magasan (151 m a tenger színe felett). Ezt a mocsarat most mindkét irányban lecsapolták, északra a szóládi árokkal a Balatonba, délre a Kőrises vízzel a Koppányba. A szélbarázdán túl megint felmegy a vízválasztó a dombtetőre, Cseszte-pusztához és ott északra kanyarodik Kötcse fölé, a 315 m magas Csillagos-hegyre. Onnan fordul megint keletre, hogy átszelje a köröshegyi szélbarázdát. Ezen Puszta-Szemes falu déli végénél megy át. Ez a szélbarázda három vízrendszerhez tartozik. Északi darabja a Balatonba fut, legdélibb darabja a Kis Koppány völgyébe, de a közepéről a Jaba-patak viszi el a vizet keletre. Kétségtelen, hogy a Jaba lefejezte a köröshegyi vizet, amely Földvárnál torkolik. De a további működés és változás lassan megy, mert a Sió völgye nem vágódik be s a Jaba völgye is elég maturus. Különös, hogy itt magasabban van a völgyi vízválasztó (18S m), mint a két előbbi szélbarázdában. Innen megint északra megy a vonal a 312 m magas Gyugyhátra, aztán általában keletnek tart a Bagó-hegyen, Hármas-hegyen, Hátút-hegyen a Czinegei erdőbe, mindig a Jaba-völgyét választva el a tótól. Csak innen fordul végleg északra, hogy a Jód-szőllőhegyen át a Töreki-major meg az Új-puszta mellett elmenve, a tópartra fusson le. Itt a vasúti töltés mentén kell kijelölnünk a vízválasztót, mert ami attól délre van, onnan a víz mind a Sióba megy közvetlenül. A .Sión túl is a vasúti töltésen kell vinnünk a vízválasztót, amíg keresztülmegyünk a széles Sió-nyíláson s csak a Madarasi-dűlő sarkán hagyhatjuk el, amikor felkapaszkodunk a Mezőföld alacsony platójának peremére. A Somogyi halomvidékhez képest ez nagyon egyenletes, sík terület, meglehetős bizonytalan vízlefolyással. De mivel a vízválasztó egész közel jár a tóhoz, nem volt nehéz kijelölni. A tóhoz csatolja a Sóstó medenczéjét, amelynek feles vize a Balatonba ömlik. Még egy ilyen furcsa perem-mélyedést csatol a tóhoz Világos villatelep felett, aztán Aliga felett egész közel jut a tóhoz. Azt mondhatjuk, hogy itt egy darabon csak az az esővíz jut a Balatonba, ami a szakadékos falak külső lejtőjére hullik. Ami a platóra hull, az mind lemegy a Kabóka-patakkal a Sióba. — Akarattyánál elhagyja a szakadék peremét, kikerüli az akarattyai vízmosást, amelyet a vasút is felhasznált, aztán a kenesei patak jól kifejlődött kis völgyrendszerét kerüli meg, de azon túl megint egészen kikerül a szakadék peremére s azon fut végig a Papvásári szőllőhegyekig, ahol leírását megkezdtük. Rendkívül érdekes a vízválasztónak ez a közelsége a veszprémi, helyesebben mezőföldi partokon ! Mindenesetre azzal áll összefüggésben, amit LÓCZY mutatott ki, hogy a pontusi vagy pannóniai tengerfenék későbbi mozgásai következtében általában lejt nyugatról kelet felé s lesímul az Alföld színe alá. A vízválasztó sehol sem megy lánczhegység gerinczén, azért közepes magassága nem nagyon jellemző adat. Különösen a Zala komplikált, különös vízrendszere körül nem jellemzi a vízgyűjtőterületet határa. Mindazáltal a mellékelt ábrákon (29., 30-, 31., 32. ábrák) bemutatom a vízválasztó hosszanti szelvényeit, összehasonlítás végett. A vízválasztó egyes részeinek középmagassága a szelvényekből számítva a következő :
