A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)

Cholnoky Jenő: A Balaton limnologiája

A tihanyi szoros áramlásai. 107 X. FEJEZET. A tihanyi szoros áramlásai. Tihany sajátságos szigethegye egy szorulatot idéz elő a Balatonban, amelyről többször volt már szó, miután a tó vízszínének ingásait némileg módosítja. Tekintetbe véve azt, hogy a 8—10 km. széles tó itt egyszerre 1 5 kilométerre szorul össze, első pillanatra igen alkalmas helynek látszik, hogy a vízszíningadozások kérdését itt tanulmányozzuk. Kétségtelen, hogy ha valamely általános áramlás van a tóban, bármi legyen is annak az oka, ez az áramlás legjobban itt lesz érezhető. Mélységek méterekben. Amint már a denivellácziók okainak tárgyalásánál bővebben megemlékeztünk róla, csakugyan, ebben a szorosban a víz hol keletre, hol nyugatra, de úgyszólván szüntelenül mozog, néha olyan nagy sebességgel, hogy a közlekedésre veszélyes. A szorulat fenékviszonyai közelről sem olyan egyszerűek, mint a tó többi részében. Közvetlenül a tihanyi partok alatt mintegy 300 méter szélességben a környező tófenéknél jóval mélyebb árok húzódik el, legnagyobb mélysége itt 11 méter. A déli part ellenkezőleg, igen lankásan mélyed be, sőt Tihanynyal szemben Zamárditól egészen Földvárig egy háromszög alakú lapály nyúlik be a tóba, s épen ennek köszönhető, hogy a szorulat ennyire szűk. Nem tartozik szorosan tárgyamhoz, de megemlíthetem itt is, hogy úgy ez a szántódi lapály, mint a tihanyi meredekségek lábánál délről elnyúló lapos tisztán balatoni lerakodásokból épült fel. A szántódi lapálynak a tó szine alatt keletre egy magasabb, nyugatra alacsonyabb nyúlványa van s ezért erős vízfolyás csakis Tihany partjai alatt az ú. n. kútban keletkezhetik. 65. ábránk rétegvonalakkal tünteti fel a viszonyokat, a rétegvonalak