A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton limnologiája
82 A denivellácziók egyéb lehetséges okai. 82 által képezett hosszhullámok mint új közegbe, a hajótestbe átlépnek. A földrengés okozta árhullámok csakis nagyobb méretű helyből való kitolás következményei lehetnek, mint pl. gáz- vagy gőzkitörésnél. Miután Balatonunk vidékén a vulkánosság teljesen szünetel, ilyen kitörésekről szó sem lehet, tehát a limnogrammokban feltüntetett denivellácziók nem származhattak a szilárd kéreg mozgásaiból. Ily kitöréseknek a sekély tó vizére sokkal nagyobb hatással kellene lenni, hogysem azt eddig ne észleltük volna. Ezszerint tehát a földrengésekről, mint denivellácziók okáról nem szólhatunk. Dr. Szabó József*) a Balaton vizének felháborodásáról és erős hullámzásáról tesz említést, mely jelentkeznék szélcsendben is. Szerinte «ez azon a vidéken a vulkáni kőzetek képezte talaj mélyéből fakadó endogén orkán keletkezésére vezethető vissza». — Hosszas észleleteink alapján mondhatjuk, hogy a tó sohasem háborodik fel szél nélkül. Ez a mese valószínűleg onnan származik, hogy néha a tó felett erős légmozgás van, míg a parti lejtőkön alig lebbenti a szellő a fák levelét. Ilyenkor, különösen csendes éjjel felhallik a tó zúgása messze a partot koszorúzó hegyek oldalára s az észlelő, ki nem vesződik azzal, hogy ilyenkor lesétáljon a tóra, a szél nélkül való felháborodás rejtélyes meséjében nyugszik meg. Miután a tünemény, melyet Szabó fennebbi szavaival igyekezik magyarázni, eddig általunk nem észleltetett, a fennebbi hypothesis fejtegetésébe sem bocsátkozunk. * * * Sokkal valószínűbbnek látszik, hogy a Hold vonzása ép oly árapályt idéz elő a tóban, mint az oczeánokban, A tó hosszirányával meglehetősen kelet-nyugati helyzetet foglal el s hossza egy fok körül van. Igaz, hogy a Hold kulminácziója négy perez múlva következik be a tó két végén, de nem a kulmináczió idejében kell lenni a maximális hatásnak, hanem akkor, mikor a tó két végén legnagyobb a külömbség a holdvonzás intenzitásában. Miután a tömegek ugyanazok maradnak, csak a távolságokat kell vizsgálnunk, de ezeket sem teljes értékükben, hanem miután a vonzásnak csak az a komponense hat árapályt okozólag, mely a földi gravitáczió illető pontbeli irányával egybeesik, a távolságoknak csak ezt a komponensét kell figyelembe venni. Tegyük fel, hogy a Föld gömbalakú, középpontja F (53. ábra) s az mm vonal az a kör, melyet a Balatonon átmenő, a holdpálya síkjával párhuzamos sík metsz ki a Földből (a Holdat képzeljük erre a síkra orthogonalisan vetítve s ezzel az ideális Holddal számítsunk tovább). Legyen továbbá K. 2 Kenese, K 1 Keszthely, H a Hold, Keszthely felett a holdtávolság függélyes komponense Kenese felett P 1, a teljes holdtávolság a középponttól R-\-r. — Tegyük fel, hogy a a Balaton hosszának felvett metszetünk szerint megfelelő középponti szög s ß a Hold kenesei zenithtávja. Akkor a holdtávolságok komponensei lesznek: (R d- r) cos ß — R = P 1 (R + r) cos (a + ß) - R = P 2 A kettőnek a külömbsége: F 1—P 2 =(R + r) cos ß — R — (R + r) cos (a + ß) + R Kérdés, mikor lesz ez maximum? Az egyenletet így is lehet írni: P l — P 2 = (R 4 r) { co s ß — cos a co s ß 4- sin a sin ß } *) Geologia, Budapest. 1883. — 677. 1.
