A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton limnologiája
A szél és a denivellácziók. 51 bóra legvehemensebb hatását a Quarneroban juttatja érvényre, a mutatkozó változatos légnyomás tehát nem statikai, hanem dynamikai folyamat s épen ez okból hatása is tetemesebb. A sirocco ellenkezó'leg, Fiume felé duzzasztó hatásának teljében kinn a nyilt Adrián van, míg a Quarneroban nem képes már helyi vízszínváltozásokat előidézni, miután a Karszt magaslataiba ütközve, habár csak kicsiny, de mégis bizonyára felfelé irányuló komponenst nyer, ami azt a dynamikus hatást, amit a bórával feltehetünk, kizárja. Azonkívül Lóczy értesülése szerint a bóra hirtelen, heves lökésekben nyilvánul, melyek közt rövidebb, hosszabb szünetek vannak. Lehet, hogy ez is hozzájárul a vízszín rázkódásainak előidézéséhez. Stahlberger táblázatok segítségével határozottan kimutatja, hogy a vízállás abszolút maximumának és minimumának előidézésében a levegő nyomása és a szelek fő szerepet játszanak. V. FEJEZET. A szél denivelláló hatásának oka. Miután láttuk, hogy elvitázhatatlan tény, miszerint a Balaton excessus jellegű denivelláczióit túlnyomó részben a szél okozza, fel kell vetnünk azt a kérdést, hogy mi képen ? Ha meggondoljuk a dolgot, különösnek D látszik, hogy teljesen vízszintes felület felett egészen horizontálisan futó légrészecskék képesek a vízszínén olyan mozgást létrehozni, melynek vertikális értelemben is vannak elemei. A denivelláczió alkalmával ugyanis a vízrészecskék nemcsak horizontálisan, hanem vertikálisan is elmozdulnak, mert csak így képzelhető a vízállás megnövekedése. A szél sebességével arányban lesz annak a lejtőnek a hajlásszöge, melyet a denivellált vízfelület a nivófelülettel képez. Ha a denivelláczió mértékéül, amint az valóban a leghelyesebb, ezt a hajlásszöget tekintjük, úgy ugyanazon sebességű szél mindig egyforma mértékű denivellácziót hoz létre, akár keresztben, akár hosszában fújjon a tavon (feltevén, hogy ezzel az irányváltozással nem változnak meg azok a körülmények, amelyek a szélerősség és a denivelláczió mértékeinek egymáshoz való viszonyára befolyással látszanak lenni). Ha azonban az abszolút vízszínemelkedést veszszük a denivelláczió mértékéül, úgy a szélsebességnek a denivelláczió nagyságával való összefüggését csakis ugyanazon a hosszúságon szabad vizsgálat tárgyává tenni. Amig a víz a nivófelületben nyugszik, egyedül a súlyerő hat rá, tehát G—mg- az m tömegre ható erő. A felület merőlegesen áll a g irányára. Amint a felület denivellácziót szenved, az egyes m tömegekre nem G erő, hanem egy olyan hat, melynek iránya merőlegesen áll az a szöggel denivállalt felületre s nagysága: R — ^r^- Eszerint szerepre jutott egy új erő D (44. ábra), mely épen a vízszínváltozást okozta. Nagysága D — G tang a, tekintettel az a kicsiny voltára, meglehetősen elenyésző G mellett. 3*
