A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)

Cholnoky Jenő: A Balaton limnologiája

30 A szél és a denlve/lácziók. (21. ábra). Igen erős S szelek okoznak ugyan Keszthelyen egy keresztdenivelláczió folytán helyi duzzadást, de egyszersmint a tó hosszában ható komponensükkel a keszthelyi öböl vízszínének általános sülyedését hozzák maguk után. Igen könnyen be lehet látni, hogy a tó teljes hosszára kiterjedő denivellácziók olyan szelektől származván, melyeknek nagy komponensük van a tó hosszában, elég, ha a szél ábráját csak egyszer szerkesztjük meg s ezzel hasonlítjuk össze Keszthely és Kenese limnogrammját. Mindazokban az esetekben, mikor Keszthely és Kenese vízállása épen ellenkező járást mutat, ez az eljárás, hogy t. i. csak egy szélábrát szerkesztünk, tökéletesen kielégítő. Amint azonban akár Keszthelyen, akár Kenesén olyan vízszínváltozások mutatkoznak, melyek csakis az egyik helyen fordulnak elő, tehát egészen helyiek, az egy szélábra nem lesz elegendő, hanem ekkor külön kell szerkesztenünk mind a két mércze-állomásra nézve. Az így megszerkesztett két szélábra azonos lesz abban az esetben, ha ugyanolyan irányú és nagyságú szél fúj mind a két állomáson, csakhogy ez a legritkább eset. Mikor a tó egész hosszára kiterjedő denivellácziókat tanulmányozzuk, akkor a szélábra ordinátái a tó egész felszínén fúvó szelek középértékéből lesznek szerkesztve, amikor pedig csak helyi ingadozásokról van szó, akkor csakis a helyi szeleket szabad figyelembe venni. Es épen ez a fontos megkülömböztetés okoz némi nehézségeket az ábrák szerkesztésénél. A tó területén fúvó szelek középsebességének és középirányának meghatározása igen nehéz, sőt mondjuk ki, lehetetlen. Csak az egy pillanatban szereplő szelek középirányának a meghatározásához is olyan sok észleletre van