A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton limnologiája
24 A szabálytalan mozgások. A legnagyobbszerű ilyen szabálytalan kitérések egyike az 1895. évi november 12. 13-i, mely a 39. ábrában látható.*) A hullámok kitérése rendesen, különösen, ha azok szabályos ingásokkal vannak tarkázva, sokkal gyorsabb, mint a visszatérése. Maximumok, kulminácziójuk kétféle különös jelleggel bír. Némely hullámnál egyetlenegy hegyes maximumot látunk, mintáz 1895. május 11.-i és nov. 12. 13.-inál, máskora maximum hosszabb ideig tart, több apróbb részletre bomlik, sőt esetleg olyan mélyen van összevagdalva rövid periodusu szabályos ingásokkal, hogy a maximumot nem is lehet pontosan megállapítani. (1895. június 21. 35. ábra, 1895. október 17. 37. ábra.) A kihegyesedett és a tartós, szétdarabolódott maximummal bíró hullámok közt nem csak morphológiai, hanem lényeges, származásbeli külömbség is van. Az ok, mely létrehozta őket, külömböző. Sőt miután két külömböző okból származtak, igen gyakran történik, hogy a tartós maximumok egy ilyen másodrendűvel hegyesednek ki, mely a többi részlegesnek a feje fölé emelkedik. Az egyik ok, mely létrehozta az általános nagy denivellácziót, épen hatásának teljes erejében volt, midőn hozzájárult még ez a második, mely a denivellált vízfelületen ezt az esetleg egészen helyi tüneményt, ezt a hegyes felszökést hozta létre. Ezek a nagy, excessus jellegű kimozdulások a legalkalmasabb tárgyát képezik tanulmányainknak, mert ezekben jelleges, nagy vonásokban tűnnek fel a Balaton felszínét denivelláló okok. IIa ezeknek a tüneményeknek sikerült olyan magyarázatot adni, hogy létrejöttüket valamely természeti tüneménynek épen olyan excessus jellegű fellépése okozta, mint aminők ezek a nagy denivellácziók a felszini normális ingadozásokhoz képest, akkor nagy valószínűséggel következtethetjük, hogy az apróbb ingadozásoknak oka szintén ugyanazon tüneményben keresendő, csakhogy annak normális lefolyása alkalmával, feltevén, hogy ez a tünemény is folytonos, apróbb, jelentéktelenebb változásokat mutat. Ha feljegyezzük minden nap, hogy hányszor volt 5 cm.-nyi vízszínváltozás, úgy értvén a dolgot, hogy ha pl. egy nap van egy 17 cm. emelkedés egyfolytában, ez három 5 cm.-es vízszinváltozásnak feleljen meg, akkor kapok egy sorozatot, mely némi tájékozást nyújt az excessusok eloszlásáról. így számok alakjában, mint a legtöbb természeti tünemény, kevéssé áttekinthető, azért a 15. ábrában felrajzoltam (Keszthely 1895.) ezeknek a számoknak megfelelő grafikont. Az év három első hónapjában a tó be volt fagyva, minélfogva ingadozás, mely excessus jelleggel bírt volna, nem fordult elő. Az ábra szerkesztéséhez vett számbeli adatok nyerésére használt módszer kétségkívül teljesen önkényes, de azt hiszem, miután figyelembe veszi nem csak az öt czentiméternél nagyobb kilendülések számát, hanem durván és lépcsőzetesen azoknak nagyságát is, a legjobb képet nyújtja ahhoz, hogy lássuk, mely hónapok azok, melyeken az excessusok uralkodni látszanak. Ha a tó denivelláczióinak okát a meteorológiai változásokban kell keresnünk, úgy ez az ábra azt mutatja, hogy június és július, továbbá október és november hónapokban, mint a nagy excessusok igazi időszakaiban különösen sok heves meteorológiai változásnak kellett bekövetkezni. Kaphatunk a felszíni mozgásokból egy igen érdekes ábrát (16. ábra), ha minden *) A limnogrammok mellé rajzolt többi görbevonalat ne vegyük egyelőre figyelembe, azok a későbbiekre szólnak
