A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton limnologiája
18 A balatoni limnograf-görbék tanulmányozása. meg a valóságos nyugalmi helyzet nívójának, hanem egy olyan helyzetnek, mely a vizsgált időszak alatt mint közepes szerepelt. Bármily hosszú időre, talán egy vagy több évre is terjedjen ki ez a területszámítással vett közép, még mindig igen vaiószinű, később belátandó okoknál fogva, hogy ez nem fog megfelelni a teljes nyugalmi helyzet nívójának, vagyis a valóságos geodeziai nivófelületek középhelyzetének. (A valóságos nivófelületek is változnak a valóságos vízállás szerint.) Ha tehát egy hibátlan lejtmérést végeznénk a tó egyik végétől a másikig s így meghatároznánk egy valóságos nivófelület két pontját, mondjuk az egyiket Keszthelyen, a másikat Kenesén, azt tapasztalnék, hogy a limnograf-görbékből vett középmagasság nem ugyanolyan mélyen, vagy magasan van a két pont által kitűzött nivófelület alatt vagy felett Keszthelyen, mint Kenesén, hanem amint később látni fogjuk, valószínűleg Keszthelyen magasabban áll átlag a vízszín, mint Kenesén. Külömböztessük meg tehát az átlagos nivót a nyugalmi helyzet középnivójától. Átlagos nívó alatt értsük azt a felületet, melyet a tóban és tó partján sűrűen elhelyezett limnografok által mutatott vízállások tengerszín feletti középmagasságai határoznak meg egyes pontjaiban. Ez a legnagyobb valószínűség szerint egy igen komplikált felület, mely nagyban elüt a valóságos vízállásoknak megfelelő geodeziai nivófelületek középértékétől. Geodeziai nivófelület alatt pedig azt a felületet kell értenünk, melyet a teljesen nyugalomban levő, tehát minden meteorologiai hatástól mentes, tisztán a nehézségerők hatása alatt álló vízfelület elfoglalna. Ennek a felületnek az a tulajdonsága, hogy rá a nehézségerők minden pontban merőlegesek és a felület mentén való elmozdulásnál a nehézségerő munkája zérus (potencziál felület). Ha a tó vize valamely erők hatása alatt ebből a valóságos nivófelületből kitér, nevezzük ezt a tüneményt denivellácziónak s az erőt denivelláló erőnek. Eszerint az átlagos nivó egy denivellácziós felület. Két vagy több limnograf grafikonját egyidejűleg összehasonlítva, azt látjuk, hogy vannak vízszínváltozások, melyek ugyanazon értelemben következnek be minden mérczén, míg vannak ismét mások, melyek épen ellenkezőleg járnak, tehát az egyik limnográf emelkedésének a másikon sülyedés felel meg. Végül vannak olyan változások, melyek csak az egyik mérczén mutatkoznak, a másikon nyomuk sincs. Az első eset, vagyis mikor a tó minden mérczéje áradást vagy apadást mutat, általános áradásnak vagy apadásnak felel meg. így tavaszszal, hóolvadáskor megszaporodik a Balaton vize s mind a két limnográf fokozatosan, teménytelen ingás, rezgés, himbálás kíséretében emelkedik. Nyáron ismét, nagy szárazságok bekövetkeztével mind a két mércze egyidejűleg, ismét számos zavaró mozgás közé burkolva, aláhanyatlik, követve az általános apadást és vízkevesbedést. így a mellékelt ábra (13.) a siófoki mérczeleolvasások 1895. évi adataiból van szerkesztve s mint látjuk, a tavaszi árhullám sok apró ingással van tarkázva. A görbéken látható hosszabb időtartamú, nagyobb magasságváltozások egyidejűleg következnek be nem csak ezen, hanem valamennyi mérczén. Eszerint tehát a tó nívójának általános emelkedését, a tó vízmennyiségének megnövekedését jelentik. Ezeknek a mozgásoknak tanulmányozása a szorosabb értelemben vett hydrografia körébe tartozik s azért itt nem tárgyaljuk. A grafikonokban tükröző magasságváltozások másik nemét azok a mozgások képezik, melyek a tónak nem minden mérczéjén következnek be egyértelműleg s
