A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)

Dr. Rigler Gusztáv: Függelék, Adatok a balatonparti talajvizek ismeretéhez

A VIZSGÁLAT TERÜLETE ÉS MÓDSZERE. A személyesen végzett helyszíni szemle és vízpróbavétel területe volt a déli parton: Szemes, Lelle, Boglár, Fonyód (Bélateleppel és Balatonfenyvessel együtt), Máriatelep, Balatonkeresztur, Balatonberény és Balatonszentgyörgy; az északi parton: Badacsonynyaraló, Badacsonytomaj, Kisó'rs, Révfülöp, Szepezd és Zánka községek, valamint Vérkút puszta balatoni partja. Az eló'bbi vonal mintegy 41 kilométer, az utóbbi pedig 19 kilométer hosszú. Eló'bbin 107 kút vizét, utóbbin 8 kútét vizsgáltam meg. A próbákat szabályszerűen kitisztogatott, üvegdugós palaczkokban vettem, 2 liter mennyiségben. A 6—6 üveges szállítóládák vasúti gyorsszállítmányként azonnal Kolozsvárra küldettek és itt a megérkezéstől a vizgálatig hűvös helyen tartattak. A vizsgálat módjára vonatkozólag a következó'ket tartom szükségesnek megemlíteni. A vízben oldott összes szilárd alkotórészek megállapítására mindenkor 500 cm

3 vizet pároltam szára ra vízfürdőn és a maradékot 103—105° C-nál súlyállandóságig szárítottam. A szerves anyagokat KUBEL-TIEMANN szerint a kénsavval savanyított víznek forró állapotában kaliumpermanganáttal való kezelésével határoztam meg. Az eredmény az oxydálásra szükséges oxygenben van kifejezve. Az ammoniakot (NHé) és a salétromossav (N^O.j) mennyiségét kolorimétriásan vizsgáltam. Előbbinél a NESSLER-kémlőszert, utóbbinál a TROMSDORFF-féle eljárást alkalmaztam. A salétromsav (N

20J mennyiségének kimutatására a TROMSDORFF-féle, — indigóval történő titrálást alkalmaztam. A silicatok, a vas és aluminium, a mész és a magnesia (SiO, AlO, FeO, CaO, MgO) az összes szilárd anyag meghatározásánál nyert és kiizzított maradékban határoztattak meg a következő módon. A maradékot tömény sósavval megnedvesítve, 1/

2 óráig állani hagytam a silicatok kiválasztása czéljából. A forró, párolt vízzel jól felhígított folyadékot ismert hamutartalmú szűrőpapíron átszűrve, a rajta maradt anyaggal együtt előbb vörös, majd fehér izzásnál elégettem. így kaptam a silicatokat SiO alakjában. A szűrletet ammoniakkal kezeltem lúgos kémlőhatásig. Azután forró vízfürdőbe állítottam 1 óráig. A kiváló vas és aluminiumcsapadékot ismert hamutartalmú szűrőpapíron gyűjtve, elégettem és mértem. Az így nyert vas- (FeO) és aluminium- (AlO) maradékot kevés (1:3 hígított) sósavban oldva, párolt vízzel kimosva, igen kevés chlórsavat káliummal kezelve, forró vízfürdőn addig melegítettem, míg a chlórszag