A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
A Balaton hi drogra fiá ja. 31 tömör, agyagos homokját találjuk s csak a Zala torkolatánál van igazi mélység, amelyet az élő folyóvíztükrén kívül nádas lep el. Az egyetlen igazi nagy folyótorkolat áll itt előttünk az egész Balaton mentén, de deltát eddig ez sem építhetett a tóba, mert hisz minden hordalékát elvesztette az alsó zalai meg a belső Kis. Balatoni medenczében. Csak amióta töltések és párhuzamos művek közé fogva a folyó egész a nagy Balatonig hordja törmelékét, azóta rohamos a deltafejlődés megindulása. 2. A Fonyódi hegy az északi parton megismert, vulkanikus földpiramisok közé tartozik. Csakhogy az északi parton csekély a hullámverés s ennek következtében a hegyek nincsenek alámosva, mig itt, az északi szél levén a túlnyomóan uralkodó, a laza pannóniai rétegeket tekintélyesen alámosta s a hegy meredeken végződik a tó felé, festőies, függélyes falakkal (10. ábra). 3. A Boglári Várhegy eredetileg sárvulkán, de tufája mégis ellenállóbb, mint a pannóniai homok és agyag, ezért ez a hegy is szigetszerűen emelkedik ki az általános denudáczió színteréből s a hullámoktól alámosott partjai meredekén szakadnak le a Balaton széles partszegélyére. 4. A Tihany-Szántódi szorulatban a váltakozó, de elég erős áramlás sajátságos háromszögalakú lagúnát hozott létre, két egymást tompa szög alatt metsző, a tóba beugró turzással. Enélkül a tompa félszigethez hasonló kiugrás nélkül a partvonal rendkívül egyenletes, majdnem egyenesvonalú volna. 5. Az utolsó kivételes hely a Sió-torok, ahol az utolsó lagúnát elválasztó turzásokon keresztültör, részben mesterséges segítséggel, a tó lefolyása, a Sió.
