A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
29 és külső benyomás tekintetében is hasonlít amahhoz, de sokkal kisebbszerű Kedvessé teszi ezt a terraszos partot az a felülmúlhatatlan szép kilátás, ami innen a badacsonyi vulkán-vidékre nyílik. Délnyugati végén a Balatongyöröki félsziget nagyon hasonlít az Almádi, a csopaki Sóstó-domb, a fülöpi Csuk félszigetek alakjához és szerkezetéhez. Ennek nyugati zugában is vizenyős lapály húzódik meg, amelyből sajátságosan, szigetszerűen emelkedik ki a Szt. Mihály kápolna dolomitból álló dombja. Ezentúl ismét széles terraszos partszegélyen vannak szétszórva Vanyarcz és Gyenes-Diás házai és villái. Az északi part a Gyenes-Diás és Keszthely közötti száraz öböllel ér véget. Ez egészen lapályos ugyan, de lankás lejtőjű párkánynyal mintegy 20 m magasan van a tó színe felett. Valóságos terrasz ez is, hasonló az előbbiekhez. Balatongyöröktől Keszthelyig van ugyan valamelyes nádas a tó partján, meg keskeny mocsaras szegély, de feltűnő, hogy ebben a különösen védett öbölben nincs annyi nádas, mint amennyit méltán várhatnánk. 8. ábra. Fonyód magas partja ; a dél; partok „alámosott part"-jainak típu-a. Keszthelyen a partok elhagyják a Balaton-felvidék változatos déli szegélyét s most sokkal egyhangúbbak lesznek a partok. Keszthelytől egész Fenékig a zalamegyei meridionális gerinczek egyike merev észak-déli irányú parttal, szabályosan vágja el a tó nyugati végét, ha a Kis-Balaton és az Alsó-Zala völgyet már nem számítjuk hozzá. A part itt egyenes, a meridionális gerincz kissé alá van mosva, ami miatt mintegy 300—400 m széles, vizenyős partszegély keletkezett. A fenéki hídtól aztán egész Siófokig néhány kivételes ponton kívül kétféle partot lehet megkülömböztetni. Az egyik neme a partnak az alámosott part; ahol a Somogyi meridionális gerinczek kinyúlnak a tóra, ott a déli part erős hullámverése alámosta ezeket s meredek, függélyes falakban szakadnak le a tóra. Ilyen a part B.-Berénytől Keresztúrig, Fonyódon, aztán Faluszemes, Szárszó és Földvár táján, aztán Zamárdinál, majd a Tóköz és Új-puszta és végül a siófoki szőllőhegyek előtt. Az ilyen partnak a típusát 8. ábránk mutatja. A partalakulás másik neme itt a turzás (Nehrung, lido). Ez a meridionális gerinczek közé benyúló völgyeket elvágja a tó tükrétől. A tó itt messze délre benyúlt a gerinczek között, sok helyen, de ezeket a szikár, mocsaras öblöket mind levágták a turzások s valósággal kiegyenesítették a partokat.
